BENKŐ PÉTER Szeretlek csak szeretlek

BENKŐ PÉTERSzeretlek, csak szeretlek, 
A mennyben és a földön is, legyen szent a te neved. 
Mint mindennapi kenyerünket, úgy add maga nekem, 
Most, és máskor is. 
Jöjjön el az én országom, 
Ahol szerethetlek téged, 
Hiába szeretsz mást, 
S ő is akar téged, 
Legyen meg az akaratom, itt len a földön, 
Mert én szeretlek akkor is ha már nincs miért, 

Ha már nem kell senki kölcsön,
Ha már tudják, ha már tudhatják mások is,
Én bele halok, tudom.
De mégis de még akkor is,
Mert szeretni kell lemondva,
Szeretni kell várva,
Összekulcsolt testek izzadt nyomorával.
Pedig jó lenne úgy ahogy szeretném én,
Jó volna úgy ahogy szeretnéd még,
Ne eresszük szerelmünk idő előtt sírba,
Ne álljunk a gödör szélén tehetetlen, sírva!
Pedig meg fogok halni,
S te nem értettél semmit.
Meg fogok halni,
Mert nem tudtam adni, nem tudtam adni,
Csak ennyit.
Nem tudtam mondani amit kellet volna,
Csak akartam élni, neked játszani,
Játszani nem félni.
Játszani neked a reggel, a nap első sugarával,
A reggelivel melyet ágyba hozok annak,
Aki a kedvesem eljátssza.
Ahogy a földön, úgy a menyben is,
Te szeretsz mást, én szeretlek téged,
Hogy engem fogsz szeretni, soha sem ígérted,
Te ne nekem vagy, de ugyanúgy másnak,
Krisztusnak jó vagyok, de bohócnak gyáva,
Messze vagy, de legyek bárhol is,
Szeretlek, csak szeretlek akkor is.
Még akkor is, szeress vigyázva, ne szeress bántva.
Szeress,
Mert a látszatnak könny lesz egyszer ára,
Borzas szerelmünket kifésüli újra,
Hogyan jutunk a semmiből, a mindeneken túlra?