Talán ,talán egy szép napon

TALÁLKOZÁS

Ha találkozunk,egy villanás lesz az egész,
Szíved valamiért megérintette az enyém.
Pár szó,mondat lesz csupán,
Fél óra,mellyel fel ér egy egész világ.
Most életünk alkonyán,mi történt?mi volt ez?
Szerelem talán?mennyei boldogság,
Túlzás lenne ezt állítani,hogy igen ,de azt sem hogy nem ,
De bennünk már megmozdult valami.
Szerelem?mit jelent-e szó,
Elkoptatták már annyian,
Fénye,melege megfakult az idők alatt .
De aki tudja még mit jelent,
Annak szent-e szó SZERELEM.

Nem ismertél,én sem nagyon,
Talán majd lesz rá alkalom.
Talán az Isten ad még egy esélyt,
Hogy meg tudjuk,szívünk mennyit ér.
De vigyáz ,mert fájni fog idővel a szó,
Ha nem igazán gondolod,komolyan
Ha lelked netán csaló.....légy ,,csak Magad,,
Hisz a romantikus férfi hiszékeny,gyarló,
Szíve nyitott mint egy tiszta tó,mint forrás vize ,
Átlag férfi kiengedi a hűsölni vágyót,
De kiég,elforr,gőz lesz,de nem ,,én,,
Ha rá jön,hogy szavad mit sem ér,
Szíve össze törik,mint tavon a gyenge jég.
Ne bántsd hát,ha csak kalandra vágysz,
De ha szerelemre vágysz,egy magány után ,
Nála megtalálod ,a reménytelennek hitt álmod ,talán,
De ha nem próbáltad ,nem tudhatod,milyen lehetne,
De ha bátortalan vagy habozol mindent ,vesztettél ,
Jó tanácsot mindenki adhat ,én csak annyit mondhatok

Mindent vagy semmit,gyémánt vagy hamu,életem mottója ,
Élet és szerelem ,te kellesz énnekem,- mindenből  minden ,

Fogadd el kinyújtott remegő kezem ,ajkam csókját ,vagy
Maradj csak jó barát,mert a becsület mindennél többet ér.
Mert nem kaland az élet,nem egy éjszakáról szól ,nekem ,

És álmodjál hát tovább ,te ,,gyönyörű,,királylány,,
De ébredj  ha úgy hiszed ,itt az idő hogy éld életed .....

sztez

Ne hagyd ki ezt a blogbejegyzést!

Ne hagyd ki ezt a blogbejegyzést!

ŐSEINK "SZENT" ÁLLATAI: A TURUL ÉS A GRIFF

Bezárás Értékelésed sikeresen elküldve.

Bezárás Sajnáljuk, de hiba történt az értékelésed hozzáadása közben.

13 másodperce

ŐSEINK "SZENT" ÁLLATAI: A TURUL ÉS A GRIFF

A turul

A turul kétszer játszik szerepet őseink hiedelemvilágban.

1. "Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében - olvassuk Anonymusnál - Ügyek… nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből vezére volt Szkítiának, aki feleségül vette Dentu-mogyerben Önedbelia vezérének Emese nevű lányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni csodás eset miatt nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg héja-forma madár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el.". A Budai Képes Krónika szövegében a középső rész így hangzik: "Álmos vezér anyjának álmában egy héja-forma madár jelent meg, rászállott és ettől teherbe esett, méhéből sebes patak fakadt, mely nem a saját földjén növekedett meg. Ezért történt, hogy ágyékából dicső királyok származtak". Emese gyermeke test és vér szerint az apáé volt, Ugek vezéré, aki maga is a Turul nemzetségből származott. Az álomban érkező turul a közvetlen ős, csak ennek az apaságnak az érvényét erősítette meg, és azt, hogy az utód az apánál különb, a régi ősre hasonlító, de annál nagyobb hatalmú fejedelem lesz. A belső-ázsiai népeknél a víz szimbóluma a hatalmat jelöli. Egy tipikus dinasztikus eredetmondával van dolgunk, melynek lényege, hogy a születendő utódokat már előre magasztalja, és fényes jövő jósoljon egy még nem létező dinasztiának.

2. A turul második szerepe a honfoglalás legendájában van. E szerint a magyarok fejedelme még a levédiai tartózkodásuk idején azt álmodta, hogy hatalmas sasok támadták meg az állataikat és kezdték széttépni azokat. Az emberek megkísérelték megtámadni őket, de nem sikerült, mert mindig máshol támadtak. Ekkor megjelent egy gyors, bátor turul és a magasból támadva megölte az egyik sast. Ezt látva, a többi sas elmenekült. Ezért elhatározták a magyarok, hogy máshová mennek lakni. Elindultak Attila földjére, melyet örökül hagyott rájuk, de az utat nem ismerték. Ekkor ismét megjelent a turulmadár, s a fejedelem fölé szállva lekiáltott neki, hogy kövessék őt, míg el nem tűnik a szemük elől. Az álom után nem sokkal dögvész ütött ki az állatok között, s a mindenfelé fekvő tetemeken lakmározó keselyük közül egy arra repülő turul a magasból lerúgta az egyiket. Ezek után felismerve az álmot e jelenetben, az összes magyarok felkerekedtek és követték a turult. Ahol a madár eltűnt a szemük elől, ott tábort ütöttek, majd ekkor ismét előtűnt, újra követték minden népükkel együtt. Így jutottak el Pannóniába, Attila egykori földjére. Itt aztán a madár végleg eltűnt szemük elől, ezért itt maradtak. Ennek a mondának a valóságos alapja az, hogy a magyarok anélkül, hogy tudták volna valóban addig vonultak Európában nyugat felé, amíg a kerecsensólyom - a turul - fészkel. A múlt, a történelem igazolta, hogy a Turul-mítosz eltűnése - az Árpád-ház kihalása - indította meg a magyar önállóság megszűnését.

A madarak szerepe őseink hiedelemvilágában

A hun, a belső-ázsiai török és a magyar népművészetben fontos szerepet játszanak a madarak. Ezek közül legismertebb a kerecsensólyom (Falco cherrug) - a kutatók egy része e madarat határozta "turulnak" -, az altaji havasi sólyom vagy turul (Falco rusticolus altaicus), a szirti sas (Aquila chrisaetus), a szakállas keselyű (Gypaetus barbarus) és a fakó keselyű (Gyps fulvus). Maga a "turul" szó török eredetű (togrul, turgul=vadászsólyom, illetve "kiváló tulajdonságokkal rendelkező, kedvenc ragadozó madár&quot.
Sólyom-ábrázolást találunk egy Noin-Ula-i szkíta szőnyegen, az issziki halomsír egyik halottjának övén, egy Kr.előtti 1200-ból származó mezopotámiai kődoboz tetején, egy Kr.utáni II. századi párthus király szobrán, egy VII. századi szászánida ezüsttálon és még sok tárgyon. Ott találjuk a hunok címerein, az avarok szíjvégein (keceli lelet), a honfoglalás kori rakamazi tarsolylemezen, hajkorongokon, gyűrűkön és a magyar királyok első címerszerűen ábrázolt szimbóluma is a turul volt. A magyar nyelvben három szó van, amely a sólyomra és a sólyomkultuszra utal: a "kerecsen", a "zongor" és a "turul". A középső a Zsombor férfinévben él tovább. Krónikáink után a "turul" szó - név - hosszú időre feledésbe ment, illetve el kellett felejtenünk. Csak a XIX. században került ismét elő őstörténetünk e fontos jelképe.

This image has been resized. Click this bar to view the full image. The original image is sized 535x600.

Akár a kerecsensólymot, akár az altaji havasi sólymot tekintjük turulnak - a vita eldöntése a szakemberek dolga - a turul a legjobb solymászmadár, de nem olyan ritka, hogy még senki nem látott volna olyant. Van bizonyos misztikus vonása, ami fantomszerűvé teszi, ezért válhatott az egykori hús-vér, létező madárból szimbólum.

A turul volt az eszményi, a hibátlan, a győzhetetlen, vagyis az isteni.

Ezért lehetett a magyarok uralkodóinak jelképe, majd így lett újra a Turul-legenda feledésével, a Turul-család kihalásával megint solymászmadár. Így szállt vissza közénk, és lett kerecsen-, vagy talán altaji havasi sólyom, egy olyan madár, amelyik létezik, mert sólyom, de nem létezik, mert füles sólyom nincs (Dúcz László).
Ősi magyar népmesénk hőse egy "isteni madár", amely kiszabadítja a Napot, feleséget is szerez magának és a mese végén király lesz. Népmeséinkben egy embert magasba emelő turulmadár alakja is előfordul, amelyet repülés közben etetni és itatni kell; ezt örökíti meg a nagyszentmiklósi 2. számú korsón látható madár, amint karmai között egy nőalakot ment ki a rabságából. Ha a magasba emelt alak férfi, - mint az 5. számú korsón, - akkor a madár a hős társa, aki a társai által cserben (az alvilágban) hagyott hőst segíti vissza az emberek világába, hogy ott visszaszerezze az elrabolt menyasszonyát és az őt megillető trónt.

Népművészetünkben is ott van a turul, egyre inkább háttérbe húzódva, pedig a turul a magyarok ősi, feledésbe merült hitvilágának máig fennmaradt főszereplője.

This image has been resized. Click this bar to view the full image. The original image is sized 702x600.

A griff


A griff biológiailag két állatból van összetéve: egy ragadozó madárból és az oroszlánból. E nagy "madár", illetve mitikus lény biológiai őse az ázsiai sztyepvidéken élő 13 sasfajtából, 9 keselyűfajtából és 9 sólyomfajtából, valamint az ázsiai oroszlán (Panthera leon persica), a szibériai tigris (Panthera tigris altaica) és az afganisztáni tigris (Panthera tigris virgata) létező alakjából alakult ki. A griffekről Európa a Kr.előtti V. században Hérodotosztól szerzett tudomást, feltehető, hogy Hérodotosz Ariszteásztól vette ismereteit. Ezen híradások szerint "a griffek a belső-ázsiai szkíták földjén ( túl eső hegyekben őrizték az aranyat".

A későbbiekben Ktésziász, Aiszkülosz és Aelian is írnak a kínai krónikák "szárnyas tigriseiről". Ott találjuk a "szárnyas tigris" ábrázolását az altaji szkíta leleteken, a hunok, a szkíták és az avarok fémjein és textiljein, a magyar királyi jogaron, a koronázási palást szélén, az Árpád-kori magyar pénzeken. A török és perzsa emberek a griffet - a szimurgot - és a többi "összetett állatot" sohasem tartották valódi lényeknek, mert tudták, hogy ezek a fejedelmek és a királyok jelképei, jelvényei. Valamilyen tévedés folytán Kézai Simon is krónikájában a griffek lakhelyét a "szkíták földjére" teszi.

This image has been resized. Click this bar to view the full image. The original image is sized 750x416.

A középkori irodalomban a griff "szörnyként" jelenik meg, ugyanakkor a belső-ázsiai állattartó népek griffje jóságos, bölcs és segítőkész. Az ordoszi bronzok és más hsziungu ábrázolásokon gyakori a szarvasra lecsapó griff, de ugyanez jelenik meg a nagyszentmiklósi 2. számú korsón. László Gyula írja, hogy "szinte úgy hat Nagyszentmiklós, mintha a Kínától a Kárpát-medencéig terjedő eurázsiai műveltség és művészet időtlen jelképe lenne". Kézai Simon így ír a griffről: "Ama pusztaság hegyeiben (Szittyaország) kristály található, és a griffek fészkelnek ott és ott költik ki fiókáikat a legisfalk madarak, melyeket magyarul kerecsennek hívnak".

Megjelenik a griff a magyar népművészetben. Az egyik változatban fokozatosan követhető a ragadozó madár ábrázolásától a füles madáron, a griffen, az oroszlángriffen keresztül az oroszlánig. A másik változatban főisten ábrázolásaként, fejedelmi nemzethősként és táltosként ábrázolják. A Fehérlófia mesetípus 58 magyar változata közül 17-ben megjelenik a griff, a "nagymadár", amely oltalmazza a hőst. Ez a madár igen nagy, hegytetőn vagy óriás fa tetején fészkel, a sárkány ellensége, akitől a hős a griff fiókáit megvédi és ezért elnyeri a griff háláját.

A griffmadár, a magyar mondavilágban egy nagy, csodás oltalmazó lény, amely alakja a mesékben és fejedelmi mondákban távoli eredetet mutat. A belső-ázsiai török népek meséiben és mondáiban a szimurg, smaragd anka vagy zülülő madár néven szerepel.

- A griff szerepe a belső-ázsiai népeknél igen sokrétű. Horváth Izabella ezt öt pontban határozta meg.

1. A főisten ábrázolása és szerepköre. A török népek körében az állat alakú szellemeknek különböző rangjuk volt, és ezek között a ragadozó madarak voltak a leghatalmasabbak. Az ilyen jellegű ábrázolás, amely közel kétezerötszáz éven át követhető a pusztai népek művészetében, azt jelenti, hogy a hit, amely a művészeti alkotások mögött rejlik, igen mélyen gyökerezett a népben és a társadalom szerves része volt.

2. A fejedelmi nemzethős ábrázolása és szerepköre, ami azt jelenti, hogy mivel a mesebeli griff éppúgy előfordul Attila hunjainál, mint a griffes-indás avaroknál, a török népeknél és az ujgur kánoknál, ezért e népekkel való kapcsolat erős köteléke a fejedelmeknek.

3. Szakrális fejedelem ábrázolása és szerepköre. Ha a fejedelem fő szerepét a sztyepi művész ábrázolni akarta, a négylábú griff, - az égi madár és a földi hatalom oroszlánformájának összeforrása - képét alkalmazta.

4. A táltos ábrázolása s szerepköre, ugyanis a táltos szelleme őseink mitológiája szerint állatalakot is tudott ölteni, de csak annak az állatnak az alakját, amelyik a táltos nemzetségének az állatőse volt. A négylábú griff, amelyik lóra vagy egy másik griffre támad nem akármelyik, hanem a fejedelmi nemzetségből származó táltos állat alakú szellemét ábrázolja.

5. A szakrális fejedelem mint táltos ábrázolása és szerepköre. A magyar Árpád-házi pénzeken található emberfejű griffek párhuzamait a keleti puszták népeinek hagyatékaiban is megtaláljuk. A szakrális fejedelem ugyanis nemcsak arra volt hivatott, hogy népe oltalmazója legyen, hanem, mint az ősei és az Isten földi alakja, az ég és a föld közötti közvetítő is volt.

Ez annyit jelent, hogy valamilyen formában táltos szerepe is volt és ezt a griff alakjával fejezték ki.

This image has been resized. Click this bar to view the full image. The original image is sized 750x390.

A daru

A daru, a magyarság ősi vándormadara, amely kapcsolatban állt ősi hitvilágunkkal. A darunak Közép- és Belső-Ázsiában két válfaja ismert, a közönséges vagy szürke daru (Grus grus) és a pártás daru (Anthropoides virgo). Daru-szobrot ma is találunk Belső-Ázsia énekmondóinak és gyógyító embereinek a háza előtt. Egymagában, egyik lábában követ tartva az éberség jelképe. Ott találjuk a Tiszaeszlár-Bashalomban talált X. századi ezüst karperecen ötosztatú tulipánt őrizve.

A koronázási palást szegélyén pártás daruk vannak egy központi ötosztatú tulipán két oldalán, a korongok közti mezőben. Ilyen formában találjuk IV. Béla XIII. századi címerében. Párosával, őrmadárként, hosszú nyakú formában ott látjuk a XIII. és XIV. századi magyar pénzeken, Károly Róbert dénárján egy életfa két oldalán, bár rövidített lábakkal.

sztez

Ne hagyd ki ezt a blogbejegyzést!

ÚTÓLSZÓ SZÓ HOZZÁD

Elmegyek az életedből,
Meglátod,hogy a szememből
Nem csordul könny sem,
Elmegyek,hogy ne bánts többé,
Légy te boldog mind örökké.
Ha néked így könnyebb,
De a hosszú éjszakákon,
A szememre nem jön álom.
Rád gondolok mindig.
Ott valahol messze-messze,
Te sem hunyod a szemed le
Rám gondolsz te mégis ,
Szerte foszlott minden álom,
Keresem de nem találom,
Ki a hibás benne.
Én is tudom ,te is érzed,
Ez a sorsunk,ez a végzet.
Másként ,hogy is lenne.
Jöjjön hát az Isten veled,
Nyújtsd felém hát a kezedet,
Egyszer utoljára.
Felejtsd el ,hogy szerettelek,
Ne gondold,hogy a szívemet.
Csókolom most reája .

Barátaim....remélem értitek

Átirat ,,valakinek
....

Valahol a vad regényes Duna partján
Esküszik egy barna asszony,
Hazug szóval csalfán.
Letagadja azt a csókot,
Amit küldtem néki,
Letagadja a szerelmet
Mit fogadtam néki.

Nem tudom,hogy mit vétettem,
A te jó apádnak,
Mert megakar tartani ő bizony magának.
Pedig ahogy én szeretlek,
Nem szeret úgy senki.
Ugye édes te sem fogsz majd
Soha másé lenni.

Ne hallgasd a muzsika szót,
Gyere fel egy szóra,
Sápadt arcom
Könnyben úszik,
Törölgesd le róla.
Ha nem jössz fel
Maradj hát ott,
Hazudj csókolj,csalfán.
Ne halld meg.hogy sír a párod,
A gép más oldalán.

Pedig ahogy én szeretlek,
Nem szeret úgy senki,
Hidd el édes te sem fogsz majd
Mással boldog lenni.


Ifjú kori álmok....

Én nem bántam meg semmit ami köztünk történt,
S ha lehetne tán újra kezdeném.
Hogy meg fognám csendben a kezed,
Szájon csókolnálak könnyedén.
Én nem bántam meg semmit ami történt,
Hogy jött egy nap s mással láttalak.
Hogy aznap este,szokott randevúnkra,
Nem jöttél el hiába vártalak.
Már nem fáj a múlt,egy csillag lehullt .
Én már nem haragszom reád.
Csak emlékszem,s szívemen egy sóhaj ,
Hullámzik át.
Én nem bántam meg semmit ,
ami köztünk történt.
Talán majd egyszer elfelejtelek.
Csak homályosan emlékszem,
Arra az időkre
Mikor boldog voltam ,te veled.

Te neked írom-e ,sorokat
Elküldöm emlékül,figyeld a szavakat.
Valaha egyszer boldog leszel.
Akkor vedd elő emlék versemet.
Gyöngycseppek vagyunk az élet tengerén
Akár,hogy is űz a sors,te érted élek én.
Szeretnék még egyszer virágot keresni.
Elküldeném néked,tudnál-e még szeretni.
Rég volt mikor kéz a kézben együtt jártunk
Emlékszel-e reá drága édesem.
Leszállt az alkony a kéklő ég alján,
Minden boldoggá vált életünk hajnalán
Emlék versem tartalmát meg tudod.
Ha minden sor kezdő betűjét össze olvasod.

Te vissza élsz azzal ,hogy forrón szeretlek.
Te nem is tudod mi az a hű szerelem.
Mikor én sírtam jól tudom te rajtam nevettél.
Ott bántottál ahol nem szégyeltél.
Míg szemem szemedbe vágyat kutatott
Te játszottál velem,s kacagtál nagyon.
Te nem is tudsz szeretni talán.
Te nem ismered a lázas,vágy teli éjszakát.
Te nem tudod mit jelent szeretni,de nagyon.
Te vissza élsz szerelmemmel,s ez fáj nagyon.



RÉGI EMLÉKEK

Elválni könnyű ,de feledni nehéz,
Mert a szív a múltba vissza néz.
Lehet,hogy csendben búcsúzunk.
Még is fáj ha találkozunk,
Az Isten tudja erről kitehet ,
Akkor te is lesütöd szemed.
Százszor megállsz ,
Mégis tovább mész,
Mert elválni könnyű ,de feledni nehéz.

Nem tudok lemondani rólad,
Nem lehetsz másé csak az enyém.
S ha becsülete lehet még a szónak,
Ameddig élek így szeretlek én.
Nem tudom elképzelni,
Másként a jövőmet.
Most már csak veled.
Mert mit ér ha minden mást elértem,
Ha téged elvesztelek.
Jól tudom az emlék benned is él,
Neked is örök zsarnokod.
Megtagadhatsz mindent
Ami köztünk történt.
De ön magad meg nem tagadhatod.

Ha majd egy holdas éjszakán,
Szívünk egymásra talál.
Hogyha rólam álmodol.
Vagy ha csókra szomjazol
Könnyezve gondolj reám,
S akkor majd megtudod.
Hogy szép a szerelem.
S elfogod hinni,hogy nagyon szeretlek.


VOLT SZERELMEK..

Elmondom most néked mennyire szeretlek,
Akármi történt is soha nem feledlek.
Messze vagyok tőled ,nagyon messze távol,
De ha te is szeretsz, megtalálhatsz bárhol.
Mikor eszembe jutsz könnyes éjszakákon,
Csak a te neved lesz az imádságom.
Százszor elsuttogom,mennyire szeretlek,
Míg a szívem dobog, soha sem feledlek.
Mert elválni attól kit az ember szeret,
A halálnál is fájdalmasabb eset.
Mert a halál csak egy hosszú álom,
De az elválás szívet tépő fájdalom.

Hiába igyekszem elfeledni téged,
Nem tudok,nem bírok búcsút venni tőled
Neved emlegeti minden bokor lombja.
Szellő,s madár mind azt súgja.
Hisz minden elszáll elmúlik hirtelen,
Örök csak az igaz szerelem.
Szerelmed tiszta legyen
Mint az ég.
Szerelmed hű legyen míg csak élsz.

Ha szeretsz valakit ,becsüld meg igazán
Csak úgy lehetsz boldog életed tavaszán.
Ha nem szereted mond meg neki szépen.
Ne sírjon utánad ha hiába minden.
Nem tudom mikor lesz az a boldog óra,
Mikor véled találkozom újra.
Szerelmes szívem mind neked adom.
Hidd el drágám ,hogy szeretlek nagyon.

Amikor szerettél virágzott az erdő,
Te voltál a mindenem te voltál az első.
De mióta elhagytál,elmúlt minden álom.
Szomorú ősz lett a szép szerelmes nyárból.

VERSEIM

Megköszönök mindent néked,
Azt is,hogy szerettél.
Azt a kevés boldogságot,
Mit nekem szereztél.
Azt is mikor legelőször,
Csókoltad a számat.
Bocsáss meg,hogy te miattad
Sírok éjszakákat.
Nem tudlak én elfeledni,
Nem pihen a szívem,
Tudom te is büszkeségből,
Nem siratsz meg engem.
Nem bántottuk soha egymást,
Hisz boldogan éltünk,
Csak a szemünk lesz majd könnyes,
Ha egymásra nézünk.

Búcsúzz ha tudsz,
De ne hullass könnyet ,
Nem ér az semmit ,
Ha másé lett szíved.
Keresd a jobbat,
Felejtsd az álmot,
Felejtsd el azt ki szívből imádott,

Ha majd dobogni érzed szíved,
S megtalálod kit igazán szeret.
Szeresd lángolva ,imádd végtelen.
Hidd el boldoggá tesz az igaz szerelem.
S ha boldog leszel,boldog de nagyon.
Gondolj reám is egy szép napon.
Hisz nem lesz bűn gondolni arra
Ki csak volt boldog,de már nem lesz soha.

Kereszt úthoz értünk
Elbúcsúzunk csendben.
Nem egymásnak adott minket a Jóisten.
Hazug déli báb volt a mi boldogságunk.
Nem szabad hogy fájjon most az elválásunk.
Nem szabad,hogy szívem a szíved megértse ,
A hosszú tavasz új tavaszt meséljen.
Ami nem sikerült nálam azt majd megtalálod,
Új utakon keresd meg a boldogságod.

ZOLTÁN