ÚTÓLSZÓ SZÓ HOZZÁD
Elmegyek az életedből,
Meglátod,hogy a szememből
Nem csordul könny sem,
Elmegyek,hogy ne bánts többé,
Légy te boldog mind örökké.
Ha néked így könnyebb,
De a hosszú éjszakákon,
A szememre nem jön álom.
Rád gondolok mindig.
Ott valahol messze-messze,
Te sem hunyod a szemed le
Rám gondolsz te mégis ,
Szerte foszlott minden álom,
Keresem de nem találom,
Ki a hibás benne.
Én is tudom ,te is érzed,
Ez a sorsunk,ez a végzet.
Másként ,hogy is lenne.
Jöjjön hát az Isten veled,
Nyújtsd felém hát a kezedet,
Egyszer utoljára.
Felejtsd el ,hogy szerettelek,
Ne gondold,hogy a szívemet.
Csókolom most reája .
Barátaim....remélem értitek
Átirat ,,valakinek
....
Valahol a vad regényes Duna partján
Esküszik egy barna asszony,
Hazug szóval csalfán.
Letagadja azt a csókot,
Amit küldtem néki,
Letagadja a szerelmet
Mit fogadtam néki.
Nem tudom,hogy mit vétettem,
A te jó apádnak,
Mert megakar tartani ő bizony magának.
Pedig ahogy én szeretlek,
Nem szeret úgy senki.
Ugye édes te sem fogsz majd
Soha másé lenni.
Ne hallgasd a muzsika szót,
Gyere fel egy szóra,
Sápadt arcom
Könnyben úszik,
Törölgesd le róla.
Ha nem jössz fel
Maradj hát ott,
Hazudj csókolj,csalfán.
Ne halld meg.hogy sír a párod,
A gép más oldalán.
Pedig ahogy én szeretlek,
Nem szeret úgy senki,
Hidd el édes te sem fogsz majd
Mással boldog lenni.
Ifjú kori álmok....
Én nem bántam meg semmit ami köztünk történt,
S ha lehetne tán újra kezdeném.
Hogy meg fognám csendben a kezed,
Szájon csókolnálak könnyedén.
Én nem bántam meg semmit ami történt,
Hogy jött egy nap s mással láttalak.
Hogy aznap este,szokott randevúnkra,
Nem jöttél el hiába vártalak.
Már nem fáj a múlt,egy csillag lehullt .
Én már nem haragszom reád.
Csak emlékszem,s szívemen egy sóhaj ,
Hullámzik át.
Én nem bántam meg semmit ,
ami köztünk történt.
Talán majd egyszer elfelejtelek.
Csak homályosan emlékszem,
Arra az időkre
Mikor boldog voltam ,te veled.
Te neked írom-e ,sorokat
Elküldöm emlékül,figyeld a szavakat.
Valaha egyszer boldog leszel.
Akkor vedd elő emlék versemet.
Gyöngycseppek vagyunk az élet tengerén
Akár,hogy is űz a sors,te érted élek én.
Szeretnék még egyszer virágot keresni.
Elküldeném néked,tudnál-e még szeretni.
Rég volt mikor kéz a kézben együtt jártunk
Emlékszel-e reá drága édesem.
Leszállt az alkony a kéklő ég alján,
Minden boldoggá vált életünk hajnalán
Emlék versem tartalmát meg tudod.
Ha minden sor kezdő betűjét össze olvasod.
Te vissza élsz azzal ,hogy forrón szeretlek.
Te nem is tudod mi az a hű szerelem.
Mikor én sírtam jól tudom te rajtam nevettél.
Ott bántottál ahol nem szégyeltél.
Míg szemem szemedbe vágyat kutatott
Te játszottál velem,s kacagtál nagyon.
Te nem is tudsz szeretni talán.
Te nem ismered a lázas,vágy teli éjszakát.
Te nem tudod mit jelent szeretni,de nagyon.
Te vissza élsz szerelmemmel,s ez fáj nagyon.
RÉGI EMLÉKEK
Elválni könnyű ,de feledni nehéz,
Mert a szív a múltba vissza néz.
Lehet,hogy csendben búcsúzunk.
Még is fáj ha találkozunk,
Az Isten tudja erről kitehet ,
Akkor te is lesütöd szemed.
Százszor megállsz ,
Mégis tovább mész,
Mert elválni könnyű ,de feledni nehéz.
Nem tudok lemondani rólad,
Nem lehetsz másé csak az enyém.
S ha becsülete lehet még a szónak,
Ameddig élek így szeretlek én.
Nem tudom elképzelni,
Másként a jövőmet.
Most már csak veled.
Mert mit ér ha minden mást elértem,
Ha téged elvesztelek.
Jól tudom az emlék benned is él,
Neked is örök zsarnokod.
Megtagadhatsz mindent
Ami köztünk történt.
De ön magad meg nem tagadhatod.
Ha majd egy holdas éjszakán,
Szívünk egymásra talál.
Hogyha rólam álmodol.
Vagy ha csókra szomjazol
Könnyezve gondolj reám,
S akkor majd megtudod.
Hogy szép a szerelem.
S elfogod hinni,hogy nagyon szeretlek.
VOLT SZERELMEK..
Elmondom most néked mennyire szeretlek,
Akármi történt is soha nem feledlek.
Messze vagyok tőled ,nagyon messze távol,
De ha te is szeretsz, megtalálhatsz bárhol.
Mikor eszembe jutsz könnyes éjszakákon,
Csak a te neved lesz az imádságom.
Százszor elsuttogom,mennyire szeretlek,
Míg a szívem dobog, soha sem feledlek.
Mert elválni attól kit az ember szeret,
A halálnál is fájdalmasabb eset.
Mert a halál csak egy hosszú álom,
De az elválás szívet tépő fájdalom.
Hiába igyekszem elfeledni téged,
Nem tudok,nem bírok búcsút venni tőled
Neved emlegeti minden bokor lombja.
Szellő,s madár mind azt súgja.
Hisz minden elszáll elmúlik hirtelen,
Örök csak az igaz szerelem.
Szerelmed tiszta legyen
Mint az ég.
Szerelmed hű legyen míg csak élsz.
Ha szeretsz valakit ,becsüld meg igazán
Csak úgy lehetsz boldog életed tavaszán.
Ha nem szereted mond meg neki szépen.
Ne sírjon utánad ha hiába minden.
Nem tudom mikor lesz az a boldog óra,
Mikor véled találkozom újra.
Szerelmes szívem mind neked adom.
Hidd el drágám ,hogy szeretlek nagyon.
Amikor szerettél virágzott az erdő,
Te voltál a mindenem te voltál az első.
De mióta elhagytál,elmúlt minden álom.
Szomorú ősz lett a szép szerelmes nyárból.
VERSEIM
Megköszönök mindent néked,
Azt is,hogy szerettél.
Azt a kevés boldogságot,
Mit nekem szereztél.
Azt is mikor legelőször,
Csókoltad a számat.
Bocsáss meg,hogy te miattad
Sírok éjszakákat.
Nem tudlak én elfeledni,
Nem pihen a szívem,
Tudom te is büszkeségből,
Nem siratsz meg engem.
Nem bántottuk soha egymást,
Hisz boldogan éltünk,
Csak a szemünk lesz majd könnyes,
Ha egymásra nézünk.
Búcsúzz ha tudsz,
De ne hullass könnyet ,
Nem ér az semmit ,
Ha másé lett szíved.
Keresd a jobbat,
Felejtsd az álmot,
Felejtsd el azt ki szívből imádott,
Ha majd dobogni érzed szíved,
S megtalálod kit igazán szeret.
Szeresd lángolva ,imádd végtelen.
Hidd el boldoggá tesz az igaz szerelem.
S ha boldog leszel,boldog de nagyon.
Gondolj reám is egy szép napon.
Hisz nem lesz bűn gondolni arra
Ki csak volt boldog,de már nem lesz soha.
Kereszt úthoz értünk
Elbúcsúzunk csendben.
Nem egymásnak adott minket a Jóisten.
Hazug déli báb volt a mi boldogságunk.
Nem szabad hogy fájjon most az elválásunk.
Nem szabad,hogy szívem a szíved megértse ,
A hosszú tavasz új tavaszt meséljen.
Ami nem sikerült nálam azt majd megtalálod,
Új utakon keresd meg a boldogságod.
ZOLTÁN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése