A MEGSZÜNT SZENT KORONA TÁRSASAÁG--A NETLOG-BLOGOK

Blog 7

*
My links

http://hu.netlog.com/go/out/url=http%3A%2F%2Fma...-

szentkorona-t - G-Portál

Kurultaj – Hungary, Bugac 2010. aug. 6-7-8.
o Szerkesztés
o tegnap 23:02
o 0 hozzászólás
o nincs értékelés
*
VALÓMÁS-Rekviem Egy örök barátság,örök szerelem/eml

Teljes blog-helye http://orokbaratsagorokszerelem.blogspot.com/
kŰLSZŐ LINK NETLOGON KERESZTÜL NEM MŰKÖDIK LE VAN TILTVA ,GOOLE-BE KELL BEÍRNI !
PROLOG :
EMLÉKOLDAL : volt régi ,,EGYETLENEMNEK ,, !
Egyetlenem úgy jelent meg ,,egykor ,,életemben mint egy ,,fényes,, csillag ,és csillogásával boldogságot ,fényt hozott életembe,lelkembe és vele megtaláltam a ,,végtelen szerelmet,,.Egyetlenem minden áldozatot meghozott Értem , és Én is meghoztam Érte .Szerettük Egymást,,együtt álmodtuk az életet."Érted vagyok ,és Te értem vagy " egyre csak fülembe csengenek e szavak !.,,Sajnos Egyetlenem ,,eltűnt,, szerelmünk meghalt ,annak a boldog időnek.mára csak emlékei maradt meg..Az "új Egyetlenemet" nem ismerem ,idegenek vagyunk egymásnak , két külön világban élünk ,mely nem találkozik soha sem egymással ,nem vállaljuk Egymást ,nincsen közös jövőnk ,szerelem helyére gyűlölet lépet helyére ...szerintem .Így ,,új Egyetlenemnek neve sincsen .DE VAN EGY VÁGYOM ,HOGY , HOGY EGYSZER MEGTALÁLOM "RÉGI KEDVESEMET" ,A VALÓDI "EGYETLENEMET" és újra csodás lesz minden ..de addig is "élem új életem ".A régi Egyetlenemmel" szebb volt minden Talán majd egyszer..! Régi Szerelmemmel nem vagyunk összeveszve. és ha netán lesz 2-esély akkor ezt az időt "elfelejtjük és nem rójuk fel senkinek nem kérdezzük ki miben volt hibás.úgy gondolom a remény hal meg legutoljára..!Minden újrakezdés nehéz mert előbb el kell tüntetni a gyűlölet "vas-fogát"FÁJ A MÚLT ,FÁJ A MA MERT A SZERELEM,BÁNAT ,KÖNNY ÉS A GYŰLÖLET,BOSSZÚ EGY NAPON SZÜLETETT"...HA NINCSEN GYŰLÖLET KÖNNYŰ LESZ ÚJRAKEZDENI ,CSAK AKARNI KELL,MERT EMLÉKEINKET ŐRIZZÜK ÉS MINDIG VELÜNK VANNAK ,A SZERELEM IS ÚJRA LÁNGRA LOBBAN ,/A PARÁZS HAMU ALATT MEGVAN ÉS MINDEN PERCBEN LÁNGRA LOBBANHAT..A régen múlt vágyak,szerelem és együtt töltött emlékek el kis érhetnek a "végtelen időben",még halálunk után is.!DE ADDIG MEG KELL VÍVJUK SAJÁT HARCUNKAT -MAGUNKKAL !

EGY ELBOCSÁTÓ SZÉP ÜZENET/ÚTÓLSZÓ JAVÍTOTT BLOG /:)
Rekviem Egy örök barátság,örök szerelem/emlékére/szerelem ma is él...
Új javított változat !!!!!!LEGÚJABB 2011.02.05-16.01 :)

A szeretet hangja muzsika: a léleknek, felüdülés a szellemnek,
megkönnyebbedés a szívnek.
Ez a szó: szeretet - élettel teli valóság; segít feloldani és feloldódni;
megérteni és megértetni; megtartani és elengedni./

Csak a tied
Ma úgy néztél rám, mint sápadt hold sötét éjjelen.
Ma úgy érintett karod, hogy fáztam, reszketett szívem.
Kis szádat nyisd szóra, hogy bánatod értsem én.
Kis tested ne remegjen, mint fán a deret ért, megsárgult levél.
Kés szívemnek minden perc, oly lassú ólom teher.
Szólj már, törd át a csendet, a meghaló idő felel.
Hol a tűz? A pergő dallam? Melytől égve éltünk.
Hol a boldog perc, mitől annyi mindent reméltünk?
Ma féltőn nézlek, keresed az utat, vissza hozzám.
Ma végre látlak téged, érzem a csend döntő súlyát.
Úgy ölellek, és te úgy ölelj, mint est a csillagot.
Te az enyém, én pedig, csak a tied vagyok!
Éjnek éjjelén, mikor szemedben
hacsak reggelig, de kihuny a fény,
akkor érkezem, mikor álmaimban
fogod, és szorítod két kezem,
és egy szót suttogsz: higgy nekem.
Tudom, nincs sötétség, csak fényhiány, és a távolság hitvány délibáb,
ha hívlak, éjjel ott teremsz, és nincs, amitől félnék, mert szeretsz.
Mikor eljön a nappal és vakon,
kegyvesztetten ténfereg, mikor tudja, hogy pár óra és
elmossák az éjjelek, akkor jön el, a mi időnk.
Szerelmed jön és félredönt minden vak, anyagból rakott falat…
Mindent legyőz ez az akarat, csak szívemet adhatom és álmaim
végtelen számban szórhatom, eléd.
Így meg kell kérjelek, ha álmodsz, vigyázz, hová lépsz.
Mert álmaimon gázolsz…
:ELENGEDÉS ,

Elengedni valakit azt jelenti,meg szűnik a fájdalom.
Amíg szereted,fájni is fog a hiánya.Ez nem baj.
Attól még elengedheted.Sírva búcsúzunk egymástól,
s ha igazi a szereteted,ez egy jó sírás.
/felindultan , féltékeny haraggal/
Elválasztva lenni bárkitől is,akit szeretünk:fáj.
Ha már nem fáj:nem is szeretjük.(......)
Az elengedés nem azt jelenti,hogy elfelejtem örökre.
Nem közönyt jelent.Az elengedés azt jelenti,
hogy hagyom őt szabadon repülni,szállni,
a maga útján-abban a biztos reményben,
hogy visszatalál majd hozzám.
De amíg nincs itt,mindig hiányzik.És fáj.
„Fáj a szív ha igazán szeret, mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet!”
Oly szenvedélyesen szeretlek, hogy szerelmem nagy részét elrejtem, nehogy rád nehezedjen a súlya.
Ha könnycsepp lennél, sosem sírnék, nehogy elveszítselek.
Tudod, hosszú álom az élet. Valaki rosszat álmodik, valaki szépet. Én azt szeretném, ha mi együtt álmodnánk valami szépet, s álmunk soha nem érne véget.
Más csókol, más szeret és más karja zár.De emléked megvan, szívembe temetem, bárhová bújsz én sohasem feledem.
Olyan vagy nekem, mint lepkének a Hold az éjszaka egén. Folyton felé repül, de el nem érheti.
Ne hidd, hogy szerelmedet térden állva kérem én. Bár szívem érted ég, koldulni büszke még!
Kínzó vágy gyötör, hiányod majd megöl, nem birom ki nélküled! Kérlek szoríts magadhoz s csókkal mondd, hogy szeretsz. Csak akkor tudunk repülni, ha szorosan átöleljük egymást.
Egy gyöngéd ölelés, mely elfeledtet mindent. Csak a pillanatnak élsz, mely megér minden kincset. Egy forró csók, mely tüzes a vágytól, érzem: örökre hozzád láncol.
A szerelem olyan, mint egy álom, néha szép, néha fájdalom, igazán szeretni csak egyvalakit lehet, éspedig azt, ki téged nagyon szeret.
Este, ha lefekszel, tárd ki az ablakod, elküldtem hozzád az én csillagom. Egy pillanatra kérlek figyelj rá, mert a nevemben szép álmokat kíván.
Szeretném, ha szeretnél, ha néha megölelnél, s ha fognád a két kezem, boldog lenne életem.
Szemed csillogása, mosolyod ragyogása, szívemben az örök boldogság forrása. Forró szellő suhan keresztül testemen, s suttogja, hogy te vagy az egyetlen.
Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm. Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni.Kis pillangó száll most az éjben, minden ember szemére álmot hoz szépen. Elküldtem hát hozzád adja át a csókom, így csukódjon le a szemed, ajkammal ajkadon
Két szív mely egy ritmusra dobog, két lélek mely csak együtt ragyog. Ezek vagyunk ketten, csak te meg én, szerelmünk soha véget nem ér.
Akárhova visz is utam, te mindig velem vagy. Szívem otthont egyedül csak neked ad.Mit ér ezer szó, mely nem tőled hallható. Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható. Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mindezek nélküled telnek. Úgy szeress mint még soha, mintha szíved szívem volna.
Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy óráig szeress, míg megsúgom, kívánlak. Szeress egy napig, míg csókolni tudlak. Szeress egy életen át, és én is mindig szeretni foglak.
A távolság csak kérkedő ellenfeled, ha igazán tudsz szeretni, legyőzheted. A fegyver a képzelet, idézd fel őt s itt van veled. A szívedben és lelkedben ott a szerelmesed.Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj. Téged kereslek, utánad vágyom, mert nem hiányzott így még senki ezen a világon.
Ülök , várom a pillanatot, amikor újra látlak téged. Tudom, messze vagy, nem lehetsz itt velem, de olyan jó lenne, ha most itt lennél mellettem.
Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz, s szerelmes szavakra, forró csókra vársz. Simogató pillantásod érzem arcomon, olyan ez mint a valóság. Kár, hogy álmodom.
Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog egy könnycsepp.
Csak nézlek téged, de szólni nem merek, úgysem érted szerelmes szívemet. Komédiázol, játszol csak velem, az élet mégis te vagy csak nekem!
Szemembe nézel, szívembe látsz, ha szerelmet kérsz, ott mindig találsz. Ha mindenki elhagy és senki nem szeret, ne félj, én mindig itt leszek veled.
Két csillag ragyog az égen, egyek ők már nagyon régen. Szeretlek, suttogják váltig, egyik te vagy, én a másik.Leírni nem tudom mit irántad érzek, hisz úgy is tudod szeretlek téged. Elmondom neked s az egész világnak
Nem tudok aludni, remeg a szívem, hiányzik, hogy kezed kezemhez érjen. Riadtan ébredek, merre vagy, hol lehetsz. Megnyugszom, csak mondd, hogy szeretsz.
Azt a percet feledni nem tudom, mikor édes csókod égett az ajkamon, karomba fűztelek, arcom tűzben égett, éreztem, hogy szeretsz és én is szeretlek téged.
Ne titkold el, mi szívedben él, nem kell, hogy szebb, s jobb legyél. Nem hatnak rám gyönyörű szavak, csak mutasd meg nekem önmagad.
Ha lemegy a Nap, és feljön a Hold, a távolból valaki rád gondol. Nézi az eget, és reméli, hamarosan melletted lehet.
Ha az égen lemegy a nap, te akkor is az eszemben vagy. Te vagy a reménységem csillaga, s e csillag nélkül sötét az éjszaka.
Csendes éjszakában elkerül az álom, minden porcikámmal te utánad vágyom. Suttog a némaság ábrándos meséket, azt súgja halkan, látni szeretnélek. Te vagy az első, kit szívből szeretek, te vagy az első, kit soha nem feledek.
Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, hogy minden csókod a számon felejtett. Még csak akkor tenne szépet, ha egyszer mindörökre, nekem adna téged.
Szeretnék az álmod lenni, alvásodat megédesíteni. Szeretnék pilláidon, minden éjjel megpihenni, s álmot hozó csókjaimat ajkadra lehelni.
Féltelek! Ha tehetném, vigyáznám minden léptedet. Vigyáznék rád, mint egy angyal, hiszen te vagy, aki akkor is hiányzik, mikor ébred a hajnal.
Mint édes ködből előtűnő napfény, mint elöször elszavalt csodás költemény, mint hullámzó tenger kék vizén a holdfény, azzá lettél nekem, s hiszem, hogy van remény.
Valaki titokban rólad álmodik, valaki rólad szövi legszebb álmait. Valaki szemében miattad könny ragyog. Hidd el ez a valaki én vagyok.

Hígyj mindent, csak azt ne, hogy feledlek. Feledj mindent, csak azt ne, hogy szeretlek
Ha tényleg úgy érzel irántam, ahogy elmondtad, kérlek légy óvatos a szívemmel. Elviheted, csak ne törd össze. Mert az egész világ összedőlne.
Szeretnék nevetni, szívből ölelni, apró csókokat arcodra lehelni, minden reggel melletted ébredni, és édes csókkal álmodból ébreszteni.
Álmaimban rólad álmodom és mindazokról a dolgokról, amit együtt tehetnénk. Szívem érted sóhajt és az ajkaim egy édes jó éjt puszit küldenek neked.
Egy csendes este, amikor nem vesznek körül a barátok, becsukom a szemeimet és rád gondolok... halkan érted sóhajtok.
Van egy hely a szívemben, amelyet csak te tudsz kitölteni., egy álom amelyik valóra vált, azon a napon, amikor megismertelek.
Láttam havat májusban, angyalokat az égben, láttam olyan dolgokat, amelyekről mások csak álmodnak... de sose láttam még nálad édesebbet, istenibbet.
Ha látnád a szemem csillogását, ha hallanád a szívem dobbanását, tudnád mit érzek irántad, éreznéd, hogy mennyire imádlak.
Hiányzol, mint testnek a vér, szinte éget, hogy nem vagy az enyém. Hozzád repülnék, mint egy gondolat, hiányzik minden ami te vagy.
Ameddig szeretsz, én addig élek. De kérlek szeress, mert meghalni félek.
Kértem az Istent, engedjen feledni, de az volt a válasz: Téged kell szeretni!
Fáj a lét, a létezés, a lefekvés és az ébredés. Fáj a múlt és fáj a jelen, mindez azért, mert nem vagy velem.Ha porba írunk valamit, elfújja a szél, de ha a szívünkbe véssük, örökké él. Én a szívembe véstem egy szót s egy nevet! A szó: Szeretlek! A név: a te neved!
Azt mondják, hogy szerelembe csak egyszer lehet esni. De ez nem igaz, én minden egyes alkalommal szerelembe esek, amikor rád gondolok.Szeretnék könnycsepp lenni, a szemedben megszületni, végigfolyni az arcodon, és meghalni az ajkadon.Egy nap megkérded tőlem, hogy mi a fontosabb számomra, te vagy az életem? Én pedig azt válaszolom, hogy az életem. Erre te elhagysz, pedig ha tudnád... Te vagy az Életem!-
EGYETLENED :)/NEKEM IS /ZOLTÁN :)

Ha bújnék csak hozzád,Ha nevetnék csak rajtad,Ha mosolyognék csak neked,
Ha sírnék csak miattad,Ha halnék csak érted.
Vágyom rád, mint sivatag a vízre,
Mint épp test az egészséges szívre.
Kellesz nekem, mint a két kezem,
Túl fontos vagy nekem, általad létezem!
Sokszor gondolok rád, és ez fáj nekem,
Mióta elmentél, üres az életem.
Elválni könnyű, feledni nehéz, a szív a múltba ezerszer visszanéz! Lehet, könnyen búcsúzunk, mégis fáj, ha találkozunk. Az Isten tudja, hogy erről ki tehet, de akkor búsan lehajtod fejed, százszor megállnál, de akkor tovább mész, mert elválni könnyű, de feledni nehéz!
Egy napon majd elbúsul az öröm s csak állunk sápadtan és hallgatag. Belül valami fájdalmas öröm, hol értelmüket vesztik a szavak. És nézzük egymást, aztán nem is nézzük, valami távolira gondolunk, valami múltra . Aztán háttal - elindulva a távolt kutatjuk, hogy merre lehet kiút? S mikor hisszük messze vagyunk egymástól, utunk a kör vonalán egybefut.EGYMÁSHOZ TARTOZUNK !
Kicsi szívem szépet álmodj, szép szavakkal mesét mondok, álmodd azt, hogy veled vagyok, forró csókkal jó éjt mondok!
V-Tech volt Veled összejönni,
De nem szabad sírni, ha fáj!
Ha mégis visszahúz a szíved,
Akkor vétkezz velem éjfél után....
Te vagy a kezdet, Te vagy a vég.
Nélküled felhős az ég.
Csak Veled látom szépnek a napot,
Csak Téged szeretlek, remélem tudod!
Amíg szeretsz, addig élek.
Szeress örökké, mert meghalni félek!
Féltelek, ezt meg kell értened,
Mert félteni csak azt lehet, akit az ember igazán szeret.
Amióta belenéztem a szemedbe,
Éjjel-nappal Te jársz az eszemben.
Szemed ragyogását nem tudom FELEDNI.
Van egy álmom, melyben a legfontosabb szerepet Neked szánom.S ha majd egyszer valóra váltom, én leszek a legboldogabb a világon!
Ne sírj ha gyötör a bánat, csak kinevetnek ha sírni látnak. A Te fájó szíved nem lesz attól könnyebb, és nagyon kevés ember érdemli a könnyet!
Drága Szerelmem!
Állandóan Rád gondolok!
Hiányzol!
Nagyon szeretlek. Imádlak!
Egyetlened
Szükségem van Rád

:Átölel a gyönyör, eléget a mámor, azt kívánom ha idebújsz mellém, el nem engedlek, mert én téged örökké szeretlek.Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem, ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem. Mindig itt vagy velem, mégis oly távol, csak én tudom, hogy mennyire hiányzol.
Ha álmodom, nem tudom, hogy mi a jó és mi a rossz. Ha álmodom nem tudom mi az álom és mi a való. Ha álmodom, nem tudom mit miért teszek, csak azt remélem, ott veled leszek.
Minden vágyam együtt lenni veled, csókolni a szád, nézni a szemed. Szeretnélek úgy, ahogy csak lehet, érted tenném, és mindig csak veled.
Úgy szeretnék sokszor vándorfelhő lenni, suttogó széllel, hozzád elrepülni. Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat, s veled tölteni hosszú éjszakákat.
Néha rám gondolsz és tudod, hogy messze vagyok. Csak bízzál bennem, mert én is rád gondolok. Utam bármerre is vezet, az én szívem mindig csak téged szeret. Messze vagy tőlem, de nem vagyok árva, mert itt vagy velem, a szívembe zárva.De a szeretet elvesztése nincs, és nem is lehet, soha!A szívünk közepén, ahol lényünknek és az egész teremtésnek a legvégső titkát őrizzük. Ez a titok, ha szavakkal kimondjuk, ennyi: a szeretet örökkévaló. Minden más elmúlhat - és el is múlik. A nap élete véges. A csillagoké is. A kozmoszé is. De a szeretet el nem múlhat-megmarad. Ezért van az, hogy senkit nem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul
Egyetlened Zoltán
Forró vágyad érintése :EGYETLENED:
http://hu.netlogstatic.com/p/tt/003/228/3228918...-
Forró vágyad érintése megremegteti a lelkem,
Szemed szikrázó pillantása feltüzeli a vérem.
Boldogságunk záloga egymás szívében van,
Gyengéd ölelésünk örökké tart az éjszakában.
A szenvedély forrósága sugárzik belőlünk,
Egymás gyengéd csókjaitól izzik bőrünk.
Lágy simogatásokkal boldogan szeretünk,
Végtelen szenvedélyben eggyé válik testünk s lelkünk.
A hold és a csillagok tanúi szerelmünknek,
S a váltakozó évszakokban folytonos hűségünknek.
Mint ahogy szabad repülése van a sólyomnak,
Éppúgy mint az égben szárnyaló vágyainknak.
Imádlak,Szeretlek!
Egyetlened :)
Barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit - egyszerűen csak jó együtt lenni. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt! Ez persze sejtelem, nem biztos hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek."
Mi is a őszinteség, szeretet és tisztelet..? Érezzük, vagy szeretnénk érezni, mégsem tudjuk igazán megfogalmazni, mi is az. Miért vágyunk mégis olyan nagyon arra, hogy szeretve legyünk, és szeressünk...?
A csoda benned van, Te kelted életre.
Minden nap szép lehet,Csak nézz a szívedbe.
Engedd a lelked szabadon szállni,
S a boldogságot magadba zárni.
Lásd meg a szépet, érezd az illatát.
Szereteted borítsa, a rétek virágát.
Nyújtsd ki kezed, keresd a kedvesed,
S ha megtaláltad, többet el ne engedd.
Ne ígérj csillagot, ne ígérj hamisat,
Add a legtöbbet, amit lehet,Add önmagad.
Mielőtt egyet lépnél, mielőtt bármit tennél,
Mielőtt elindulnál, mielőtt bármit szólnál,
Tedd mérlegre Önmagad,Tedd mérlegre az álmodat!
Tedd mérlegre az éveket,Tedd mérlegre az életed!
Kérdezd meg: melyik az az út,
Melyen az ember biztos célba jut?
Mielőtt eltévednél.Mielőtt tönkremennél,
Mielőtt elhervadnál,Mielőtt sírba szállnál,
Kérdezd meg hol az az Élet,Amelyben az ember
Boldogabb s Boldogságban élhet!
Millió csók Egyetlened
Imádlak,Szeretlek!-EGYETLENED:)

:)
"Gondolj ráma hűvös hajnalokon,mikor szitáló esőkopog az ablakodon.
Gondolj rám egy nyári délutánon,mikor a forróságcseppekben ül az arcodon.
Gondolj rám az őszülő fák alatt,mikor puha lépted elkavarja a rőt avart.
Gondolj rám lágy esti szélben,mikor a telihold fénye köszönt rád éppen.
Gondolj rám a téli, zord időben,mikor kezed fázóndidereg zsebedben.
Gondolj rám a tavaszi zsongásban,mikor szerelmek illata
tart fogságban.Gondolj rám az évnek mindegyik szakában,
a nappalokban és az éjszakákban,gondolj rám
ébren, reggeltől estig, és álmodban estétől reggelig,gondolj rám.”
úgy, hogy szinte érezzem,ahogy szíved ütemére lélegzem."
Szeretlek: millió csók .Egyetlened :) :Végtelen szerelem saját videó RólunkÖrök barátság,örök szerelem
Mert a szeretettől a lélek kinyílik, mint az ezerszirmú lótuszvirág.
Hiszen a szeretet nem vágyik egyébre, minthogy beteljesíthesse önmagát.
IGAZ SZERELEM
Amíg szívedben élek, kérlek őrizd meg e képet.
De ha csak emlék lesz és kopott,
akkor is gondolj rám, hogy voltam, s talán vagyok.
E kép segít emlékezni, s az emlékek nem hagynak feledni.
Tudom, ha messze leszek, ritkán gondolsz énrám.
Idő múlik, sok barát jön, s elfelejtesz örökre tán.
Így legalább néha, ha emlékek közt lapozgatsz,
Rátalálsz e képre, s így majd rám gondolhatsz.
Nem azok a legfontosabb emberek, akiknek a jelenlétét mindig észrevesszük,
hanem akiknek a hiányát a szívünkben érezzük.
Minden elmúlik, mint az álom, elrepül mint a vándormadár,
Csak az emlék marad meg a szívben halványan, mint a holdsugár.
Az emlék megmarad, mi szép volt visszajár, mint késő estelen fészkébe a madár.
És késő éjjelig, halálig megmarad egynémely arc vagy név, egynémely pillanat.
Az ember mindent elfeled: bút, örömet, bánatot,
csak egyet nem: a szerelmedet!Egyetlenedet azt nem !!!!!!!!!!
Zoltán :)
,,,, .Vannak pillanatok, amikor az élet bizonyos embereket elválaszt egymástól,
csak azért, hogy mindketten megértsék, milyen sokat jelentenek egymásnak. ,,
A szenvedély egy hatalmas erő, ami akkor is bennünk él,
mikor azt hittük elhamvadt. Egy csábító vágy,
ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket.
Egy mindent elsöprő győzelem, ami ledönti a falat,
amit szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem,
ami újra és újra feltámad, hiába próbáltuk hamu alatt tartani.,,
Mert a szeretettől a lélek kinyílik, mint az ezerszirmú lótuszvirág.
Hiszen a szeretet nem vágyik egyébre, minthogy beteljesíthesse önmagát.
Vigyázni kell nehogy a szeretet helyet a ,,múlt hibáin merengjünk el ,,
mert akkor megfeledkezz a szeretetről és helyébe a ,,múlt-bosszúja jelenik meg ,
amely ,,kioltja hittük ,,elhamvadt lángját ,,szeretet nélkül nincsen jelen és nincsen ,,
jövőbeli feltámadás,, hiába élünk ,,ezer éven át !!!!!!!!!!!

Mi nem véletlen találkoztunk és találkozunk,mindig ,összeköt a múlt "láthatatlan-.elvarratlan- szállai
Régi szerelmem vagy,,!Mert a mi szerelmünk halhatatlan.
:)

Örök szerelem
/vers a mi reinkarnácionkról /
Régi szerelmem vagy! Már mi régen
Megöleltük egymást számtalanszor.
Többször élünk,hallunk meg ezer évben,
Férfi vagyok én s te mindig asszony.
Te enyém vagy, én tied vagyok,
S ha te meghalsz, én is meghalok.
S ha aludni tértünk, sírba dőlve,
Akkor is találkozunk mi újra.
(Áldott az a szél, áldott örökre,
Mely a mi porunkat összefújja!)
Ott is szerelemről álmodunk,
Ott is együvé kerül porunk.
Egymásé vagyunk örökre, bárha
Száz alakot, száz helyet cseréltünk.
Suttogunk forró szerelmi lázba',
Hol bolyongtunk, mik voltunk, hogy éltünk!
Változandó minden idelenn,
Csak a mi szerelmünk végtelen.
És ha újra kezdjük a bolyongást,
S szél, vihar, hab és felhő ragadnak;
Hamvainkat száz alakba' folyvást
Együtt viszi, söpri szél, vihar, hab.
Legyen élet vagy legyen halál,
Minket örök hűségben talál.
Így töltöttünk már mi több ezer évet.
Ha te rózsa voltál, én a harmat.
Gerlíczének én voltam a fészked;
Hullám voltál s én a hattyú rajtad.
A szivárvány egyik fele én
S te a másik, fent az ég ivén!
Bízva nézek a halál elébe:
Mert szívünk nem veszti el szerelmét.
Hamvam' a te hamvad közelébe
Fogja vonni boldog, édes emlék.
Együtt élünk és együtt veszünk
S porladozva is ölelkezünk.
Hervadás, halál, múlás regéi,
Nem hiszek én bennetek! Hiába,
Szerelmünket ez a sors nem éri;
Nincsen annak vége, nincs halála.
Időt az nem ismer; kezdete
Sose volt és nem lesz vége se.
Dobogó szivem minden paránya,
Mely a míg élt, tiszta lánggal égett;
Századokról századokra szállva,
Nem szeret mást, senki mást, csak téged!
Te vagy üdve, vágya, mindene.
Örök álma, örök élete.
Mit tünödől? Ki tanítana félni!
Ezer évben, ezer változatban
El nem hagytuk egymást soha még mi,
Mert a mi szerelmünk halhatatlan.
Együtt porladoznak szíveink,
Míg lejár az ezer év megint...

Várni.....
Csak ülsz és várod. Olykor kitárod a karod,
szemedből boldog álmok édes derűje árad,
lelkedről lepkeszárnyon peregnek a dalok,
fiatal vagy és remélsz és harmatos a reggel.
Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban
a szíved néha-néha hangosabban dobban,
hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és
ajtód előtt kopog! Majd újra halkul a lépés.
Riadt szemedben némán fakul a ragyogás
s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly.
Még biztatod magad, hogy jönni fog talán,
de két karod ernyedten mégis öledbe csuklik,
szemedből könny után könny törületlen szivárog,
s míg ülsz ajtód előtt és azt hiszed, hogy várod,
szívedről cseppek hullnak, megannyi vérző kláris,
már nem bánod, hogy nem jön, már nem bánod, ha fáj is
és nem bánod, hogy közben lassan leszáll az éj.

Drága Szerelmem!
,,Érted vagyok, és te értem vagy,
te értelmet és fényt adsz minden napnak.
Szeretlek én, és kettőnk dolgán
nem változtat többé senki már. ,,
Nagyon szeretlek. Boldog vagyok, hogy együtt lehetek Veled.
Érzem, hogy elég nehéz helyzetben vagyunk. De remélem, túl leszünk rajta. Szeretném, ha inkább a szíved vezérelne, mint a rosszindulatú megjegyzések befolyásolnának Téged barátaid az internetről,háziak és utcabeliek .
Ezentúl csak egymással kellene törődnünk, és nem másokkal.
Lehet, hogy sok minden kimaradt, de majd később pótolom.
Szeretlek!!!!!!!!

"Amíg az őszi nap melenget,
s te mélán hallgatod a csendet,
szeretnéd eltagadni titkon,
a tél is itt jár már a sarkon.
Ne siránkozz, múlt hibáin,
ne élj a múltban mindenáron.
Örülj a mának!
Amíg vannak, akik szeretnek,
van értelme az életednek.
Mindegy, hogy rohannak az évek,
ha érzed melegét egy kéznek.
Még érdemes reggel felkelni,
ha van kinek kenyeret szelni.
Örülj a percnek!
Ha rágondolok,szeretetet érzek.

KÖNNYEBB MEGHALNI MINT ÖRÖKKÉ SZENVEDNI.
Ezután csendesen elhagyta otthonát,
Magába zárkózva ment mindig tovább.
Nem szólt Ö senkihez kikkel találkozott,
Közelgő halálról mélyen gondolkozott.
Lassan felkúszott egy szikla tetejére,
Utolsó pillantást vetett a vidékre.
Levetette magát,a mélybe zuhant
Földbe csapódva a lelke elsuhant.
Hiába várták,nem ment haza többé,
Barátai mentek,hogy megkeressék.
Hűvös őszi reggel rátaláltak végre,
Meredve feküdt egy szikla tövében.
Az egyik zsebében levelet találtak,
Mely meg volt címezve egy barna hajú lánynak.
Olvashatatlan volt,hisz a vértől elázott,
Csak a címzettértette meg e pár sort.
Nagy fájdalom közt,búsan eltemették
Siratták hisz nagyon szerették.
Volt ott még valaki,kit nem vettek észre,
Temető kapuban talpig feketében.
Ó hogy Ő mit érezhetett-e rövid idő alatt,
Gyötrődik a lelke,szíve majd meghasadt.
Csak állt némán s a múltra emlékezett,
Talán várná valaki kit egykor szeretett.
Ekképpen ábrándozott búsan egymagában,
Majd lassú léptekkel eltűnt a homályban.
Sötét este lett mire hazaért,
Családja kérdezték de Ő nem felelt,
Vacsorázni hívták,de Ő nem evett velük
Halálsápadt arcán jéghideg bánat ült.
Családja kérlelte:kicsik ,,Drágánk szólalj meg-
De Ő ellökte magától,s a szobába ment.
Csendes falak közt ha nem látta senki,
Bánatos szeméből könny csordult ki.
Később mikor elcsendesült minden,
Lassan zajtalanul ment el.
Temetőbe érve lassultak léptei,
Hívta őt valaki igy rémlett neki.
Bent a sorok közt hevesen vert szíve,
Borús tekintete zugsorokat kereste.
Körülötte a fák csengtek és bongtak,
Megállás nélkül csak suttogtak:
S ekkor a mélyből megszólalt valaki,
Halk suttogásból szavak szűrődtek ki.
Meghalt a szeretőd miattad tette,
Becsapták a szívét sőt belehalt ebbe.
Szeretett Ő téged, de te elküldted a halálba,
Nyugszik már a földbe örök némaságba.
Az éj leple alatt valaki halkan zokog,
Siratja a fiút ki már régen halott.
Késő bánat ezt maga is tudja,
De a szerelem áttöri s kínozza.
Megzörrennek a fák megint a temetőben,
Ismét szól a hang remegve:
Sírjál kislány,sírjál,zokogjon a lelked,
Neki is fájt de te elküldted.
A szellő elsuhant,csend borult a tájra,
Hangos zokogással borult a fejfára.
Végső bánatában egy tőrt rántott elő,
Teljes markolatig szívébe mártotta Ő.
Felszökkent a vére,sírhalomra zuhant,
Megremegett a teste,a lelke elsuhant.
Elcsendesült minden,a temető néma,
Csak egy hulla van a sírra borulva.
Másnap édesanyja bement a szobába,
Bevetett ágyát,üresen találta.
Amint a nyitott ablakra tévedt a szeme,
Mindent megértve zokogva borult le.
Ekkor kopogtatott a temető őre,
Benyitott hozzájuk,s szomorúan ült le.
Halk szavakkal mondta,
Kislányuk nem él már,friss halmon
feküdt szívében egy tőrrel!
Pillanatnyi csend ez zokogás követte,
Sírt az öreg pár egymást átölelve.
Ekkor a halottat behozták a házba,
EZ VOLT HÁT A SZERELEM TRAGÉDIÁJA!!!!!
ZOLTÁN :)
Van egyetlen és örök szerelem, de elraktározzuk mélyen
szívünk rejtett zugába és csak arra vár, hogy újra lángra lobbanjon !!!
Drága Szerelmem
Nagyon szép ez a videó! http://www.youtube.com/watch?v=r3JgTIHzYbA
Köszönöm, Imádlak,ÉN is épp úgy szeretlek mint a videó-felvételen van..
köszönöm elhiszem , tényleg tükrözi a lelkedet !!!!!!!!!!
Ölellek: Egyetlened !

,,Szerelmi vallomás
Mikor először megláttam szemedet elvételen van..
elhittem tényleg tükrözi a lelkedet
Mikor először simogattam arcodat
tudtam nehéz lesz megvívni harcomat
mikor először megfogtam a kezed
nem akartam máshol lenni csak veled
mikor először megpihentem válladon
akkor lettem szerelmes vállalom
mikor először megöleltem testedet
szebbet nem rajzolhat képzelet
mikor először megcsókoltam ajkadat
izzott körülöttünk a röpke pillanat
Mára csukott szemmel látom szép szemed
és tükröződik belőle a szeretet
ha olykor olykor megsimítom arcodat
mosolyod ezernyi szépet tartogat
mikor egymásba fonódik két kezünk
tudjuk hogy együtt bármit elérhetünk
ha válladra hajtom a fejem jól tudom
ott megnyugszom s csak szépet álmodom
mikor átölelsz érzem hogy féltelek
belegondolok mi lenne ha nem lehetnék veled
ha csókollak mintha megállna az élet
s ha meghalnék tudom akkor is szeretnélek!!!
Ezer évben, ezer változatban !
Zoltán :)
http://www.youtube.com/watch?v=vCxUu-jWtwM
,,Szeretnék ellopni az évből egy napot
Csak érted, csak Neked és magamnak.
Szeretném érezni a tavasz illatát,
A nyári szellő simogatását,
Az ősz bágyadt sugarát,
A tél jeges fuvallatát
Egyetlen nappá duzzadt percben
Csak érted, csak Veled...
Szeretném érezni az arcod melegét,
Csak Veled lenni lélekben is egyetlen egyszer
Csak egyetlen nap.
Látni a mosolyodat mely csak nekem szól,
Azt érezni hogy csak engem ölelsz
Mindent kizárva, csak egyetlen egyszer,
Csak egyetlen nap.
Szeretném a napot, a holdat,.a csillagokat,
Csak érted lenni és önmagamnak.
Hátat fordítani a világnak, lerombolni a gátakat..
Szeretnék szeretni mint még soha,
Csak egyetlen egyszer, csak egyetlen nap.
Most szeretném látni az arcodat, akkor tudnám
Te akarnád e csak egyetlen egyszer, csak egyetlen nap.,,
Zoltán :)

CSALÓDNI,GYŰLÖLNI ÉS SZERETNI
Csalódni kell hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni hogy újból szeressünk.
Kell tudni zokogni meg sírni,
Valakit megunni aztán visszahívni.
Csalódni százszor, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!"
„A szerelem és a könny édestestvér,
nincs olyan szerelem, mely egy könnyet sem ér.
Aki sohasem sírt az sohasem szeretett,
mert a szerelem és a könny, egy napon született**
Imádlak: Egyetlened
De az igazi szerelmeddel nem élsz együtt. mindig ../
szeretőként megmarad / kell Nektek e titkos kapcsolat /nem élhetsz ..nélküle ..
Az igazit szereted annyira, hogy magadat mögé helyezed,
ha az Ő érdekei úgy kívánják,
elengeded, vagy álmaid, vágyaid
ellenére nem is kezdesz Vele. Ezért képtelen leszel elfelejteni,
mert nem láthatod többé,
vagy csak nagyon ritkán láthatod,
nem vehetsz részt az életében. Ez igazi szerelem,
mert képes vagy lemondani róla, elengedni.megmarad valami Nektek is..kell...
Persze akivel együtt élsz,/ha van-ha lesz/ azt is szereted, lehet,
hogy még szerelmes is vagy belé, de idővel erős szeretet,
barátság, megszokás váltja fel a nagy szerelmet...
Neked maradnak az álmaid. Álmaidban felhőtlenül boldog vagy,
mert Ő veled van, csak rád nevet, csak neked
csillog a szeme, akkor csak téged szeret. !!!!
Ha lefekszel, az Ő arcát látod, és Vele ébredsz... !!!!!!!!!!!!
Nappal vágysz utána, esetleg még sírsz is...,
de a láthatatlan könny, mindig ott fog csillogni a szemed sarkában.
Ha kaptál Tőle valamit, néhány percet, akkor az emlékeidnek élsz...
És százszor, ezerszer köszönöd Neki,
mert Életet adott vele.
Úgy érzed, a szíved megszakad a fájdalomtól, de dobog és szeret rendíthetetlenül.
Mindig keresed magadban a választ, mivel hódított meg, de a talányokra nincs felelet,
nem tudod miért, csak azt,
hogy szereted, feltétel nélkül, és vakon bízol a lehetetlenben, hogy egyszer talán mégis...
"Ölni tudnál ha bántják Őt, és sírni ha sírni látod, mert ami neki fáj, az neked is fáj...
Mást ölelsz, de képzeletben vele vagy.
Realitás és józan ész nincs az igaz szerelemben, csak a feltétel nélküli,
tiszta, szívből jövő érzelem.
Ha ezt érzed jól becsüld meg, mert olyan kincs birtokosa vagy amivel talán még
Te magad sem vagy tisztában."
Az igazi szerelem olyan érzés, ami örökké megmarad, idővel eggyé válik veled,
a lényed része lesz a halhatatlan
szerelem, örökös mélabú...
A mosolyod is ettől lesz rejtélyesebb, a szomorú szemed fényesebb..
De élni fogod az életed, kacagni fogsz és szeretni..
Ugyanakkor a másik feleddel nagyon fogsz szeretni...AZT akivel képes vagy
együtt élni.mert megad valamit mit az igaz ,,szerelmedtől ,nem kaptál meg
,,jelenlétet,,egy társ jelenlétét /ha lesz valamikor egyáltalán ./.igaz ez nem a nagy,,Ö,,
Sajnos a ,,nagy szerelmet ,,csak az ,,EGYETLENEDTŐL,, kaphatod meg ,de ,,Ö,,
nincsen veled , csak emlékeidben ,,de itt ,,örökre veled van,,.
.Így aztán a románc eltávozik a színpadról, és átadja a helyét a valóságnak.
De a szerelem nem hal meg azzal, hogy a románc fejet hajt a valóság előtt.
Ha két ember, aki valamikor szerelmes lett egymásba, hajlandó kitartani egymás mellett
szeretetben a családi élet kihívásai és lehetőségei között, akkor a szerelem újra növekedésnek indul, erősebb és ellenállóbb lesz, mint valaha. A csupán romantikán alapuló szerelem nem fog működni,,,ANNYIRA,, amikor a „jóban” a „rosszban”- találkozik. Az a szerelem, amely azon a döntésen nyugszik, hogy szeretni fogsz „míg a halál el nem választ”, az egyetlen szeretet, ami megbízható, állhatatos és biztos. A szerelem hoz össze minket, de az ilyen szeretet az,
ami továbbra is összetart .EGYETLENED !!!!!..ZOLTÁN

IME NÉHÁNY BLOG CIME:
VAGY NEKEM
http://hu.netlog.com/sztez/blog/blogid=240839
SZERELEM
A http://hu.netlog.com/sztez/blog/blogid=235736
TEDD BOLDOGGÁ AZ ÉLETEM
http://hu.netlog.com/sztez/blog/blogid=239415

JAVÍTÁS AZ ELŐZŐ BLOGOMHOZ KÉPEST!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Sajnos minden, ,,általam elkövettet hibát a mostani páromra hárítottam."
IGAZ CSAK AZ IGAZAT MONDTAM -SAJNÁLOM HOGY ,,MERTEM SIRÁNKOZNI, ,ÉS BELEEGYEZÉSED NÉLKÜL TETEM FEL KÉPEKET CSALÁDODRÓL IS ÍRTA.RÓLUK
Őszintén megbántam ,,nagyon sajnálom. és
ezúton kérek elnézést Tőlük és Egyetlenemtől.E-tól.

ADALÉK A ,,NÉVJEGYHEZ,, Magamról romantikus,komoly gondolkodású férfi vagyok.Fontos a hűség,az őszinteség,a tisztelet- Családi állapot:volt egy...--- 1-Házasság 29 éve volt és,1-évig tartott,a 2- KAPCSOLATOM ÉLETTÁRSI KAPCSOLAT VOLT/20-ÉVIG-TÁPIÓBICSKÉN/ÉS UTÁNA JÖTT A NAGY,Ö,/EGYETLENEM-/A VÉGZET ASSZONYA,ez egy 2-2.5 ÉVES PÁRKAPCSOLAT volt. A legcsodásabb kapcsolat volt/Vele kezdeném újra /Egy év után Nekünk is volt otthonunk/igaz bérelt lakás ,csak / a hol együtt éltünk 2009 szep-től/addig,Ö,albérletben LAKOTT 2009,04.05-ig ,a tragédiáig /amiről legszebb novellája született VÉGTELEN SZERELEM :-ITT ÉN VOLTAM A HIBÁS -NEM VOLTAM VELE HA TUDNÁM AKÁR ÉLETEM ÁRÁN IS HELYREHOZNÁM HA LENNE 2-ESÉLY .!/..2009.04.15-tő- 2009-szep-ig BP-élt közös lakásban elvált férjével és felnőt fiával ,lánya már férnél van ..Albérletben én ritkán voltam ott vele/heti 2-3 napot csak/,2009.09-.-TOL- döntöttem és elköltöztem előző páromtól előbb helyben,utóbb közösen kiválasztott lakásba /csak hogy együtt legyek szerelmemmel -EGYETLENEMMEL//20-év után/nem bántam meg hogy magam mögött hagytam egy 5-szobás /közös-tulajdon lakást /én vállaltam e lépést,mert szerettem és ma is megtenném 1-2 ÉVIG BOLDOGOK VOLTUNK ,,,IMÁDTAM Egyetlenemet-.Tavaly Bennem és Benne is elpattant egy húr....KAPCSOLATUNK NEM BIRTA KI AZ,,IDŐK SZAVÁT,, SZERELME NEM VOLT ,,VÉGTELEN,,- ERŐS-STABIL ÉS NEM ÁLLT ,,BETON PILLÉREKEN ,, ---ÍGY ,,ÉLET-VIHARÁBAN,, -,,ELFÚJTA A SZÉLL,, ,De lehet csak ,,összegyűjti gondolatait ,,--és erre idő kell Neki ! Lehet ...Amíg együtt voltunk nem voltak ilyen gondok,a szenvedély és egymás iránti érzéki szeretett jelen volt -igényeltük-és megvédet minket,külső tényezők,személyekkel szemben /akkor senki nem léphetett közénk ,nem tudott volna olyan mély volt érzéki szerelmünk ,melyet jelenlétünk táplált ! /egymást is, megvédtük/ de ma már nincsen velünk ,Ö,, ott ,én,, ITT,csak ennék emléke VAN VELÜNK !. /PLÁTÓI LETT SZERELME VAGY MÉG ANNYI SEM .De ma sem engedem bántani,öt,sajnos ma már nem ,,önmaga az egykori Egyetlenem ,megváltozott AZ ÉN SZEMEMBEN épp úgy mint Én tanultam a múlt hibáiból ki egykor mert szeretni ,mert kiállni,mert küzdeni és áldozatot hozni is ! A LEGJOBB ,BARÁT EMBER,PÁR VOLT SZÁMOMRA ..HOL VANNAK A HOSSZÚ ÉRTELMES ,TELEFON ÉS OTTHONI BESZÉLGETÉSEK ? HIÁNYOZNAK ?!Hinnie kellett volna bennem ,abban hogy csak ,,ÖT,, SZERETEM ,ÉS MINDEN VÁGYAM HOGY EGYSZER NEJEM LEGYEN -ÉS EZT BETARTOM

Létezem, mert vannak barátaim. Azért maradtam felszínen, mert ők az utamba kerültek. Megtanítottak arra, hogy magamból a legjobbat adjam, még akkor is, ha az életem néhány pillanatában nem bizonyultam jó tanulónak. De azt hiszem, hogy sikerült elsajátítanom valamit abból, amit úgy hívnak, hogy nagylelkűség.SZERETET ÉS BECSÜLET ,,EGYETLENEM-Isten Veled! Legyen béke szívedben!

"Mindig azt mondd, amire gondolsz."Ne dacból engedd el" Ha szeretsz valakit, mondd meg neki, ne félj kifejezni önmagad. Nyújtsd ki a kezed, és mondd meg a másiknak, hogy mit jelent számodra! Mert mire eldöntöd, hogy melyik a megfelelő pillanat, már túl késő lehet" /V.E/Az elengedés "néha"nem azt jelenti,hogy elfelejtem örökre.Nem közönyt jelent.Az elengedés azt jelenti,hogy hagyom őt szabadon repülni,szállni,a maga útján-abban a biztos reményben,hogy visszatalál majd hozzám.mert ,,valódi volt szerelme De amíg nincs itt,mindig hiányzik.És fáj! MOTTÓ:Vannak pillanatok,amikor az élet bizonyos embereket elválaszt egymástól,csak azért,hogy mindketten megértsék,milyen sokat jelentenek egymásnak.A szenvedély egy hatalmas erő,ami akkor is bennünk él,mikor azt hittük elhamvadt.Egy csábító vágy,ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket.Egy mindent elsöprő győzelem, ami ledönti a falat,amit szívünk védelmére emeltünk.Egy olthatatlan szerelem,ami újra és újra feltámad, hiába próbáltuk védekezni ellene.és ha netán újra szerelme ,,lángra lobban,,és visszatalál ,nem fogom kérdezni ki volt ki mellölem elvitte és hogy mi szél fújta vissza ,nem ,,vádol a szám,, Egyetlenem most épp falat épít szíve körül ! Van/volt / EGYETLENEMNEK ,és NEKEM /, oldalunk A NETLOGON.. HI5-, IWIN,BARÁTI-KÖR ,FACEBOOK,NING különböző oldalain,és a Szent Koronán stb.,is. / ez itt a Netlogon már nem közös oldal pedig egykor annak indult . ,MA MÁR CSAK ,,EGY FELEJTHETETLEN SZERELEM-EMLÉK-OLDALA,, ! /Én így érzem / 2010 "KARÁCSONYI !!!!!!! Szeretett ünnepe ! :Elbocsátó szép üzenet: "FELEJTSÉL EL,KEZDJÉL ÚJ ÉLETET MÁS KARJAIBAN !" így hát mire az éjjel"eljön magyar "JÚLIA"HÁROMSZOR TAGADJA MEG A magyar "ROMEÓT-EGYETLENÉT-ZOLTÁNT"VALÓDI SZERELMÉT ÉS KEZD ÚJ ÉLETBE ?/PLÁTÓIVÁ VÁLIK SZERELME VAGY MÉG ANNYI SEM ? ELFELEJTETTE PÁRJÁT ÉS A VÉGTELEN SZERELMET ?/ MOST BOLDOG OTTHON ,IGAZ OTTHON NEM AZT A SZERELMET KAPJA AMIT ÉN NYÚJTOTTAM NEKI ,,EGYKOR ,,BOLDOGSÁGUNK -HAJNALÁN,,és megpróbál új homokvárat ,építeni "egyedülálló,végtelen,örök szerelmük "romjain"görcsölve,sírva ,maga mögött hagyva "álmait,közös otthont"Idő elteltével otthona már újból elvált volt férje otthona ...épp ügy mint "ókori görög HELLÉN ki "otthont" lelt ...maga mögött hagyva "múltját,álmait,és haldokló PÁRIZST ,és távozik lángoló Trójából "/igaz Hellén NEM KÖNNY NÉLKÜL ,DALOLVA MENT HANEM "LÁNCOKBA VERVE VITTÉK " HAZA -Ö SZÍVESEN MEGHALT VOLNA EGYÜTT PÁRJÁVAL ,MINT A VOLT FÉRJ "SZERELME",/ lelép a közös élet színpadáról..örökre.....
függöny legördül szerelmi dráma vége !!!!

Amikor van melletted valaki és nincs megfelelő érzés benned,
könnyen megtudod bántani, /TE is ÉN is/hiszen VÉLETLENÜL is megtudod Bántoni ÉN is TE iis ,
de ne feledd, egy emberi lény áll veled szembe aki Talán érez , talán Szeret!
Ha fáj egy kicsit, vagy nagyon is akár, egy idő múlva azon kapom magam,hogy mentségeket keresek annak az embernek a számára, akit szeretek és aki megbántott.!!
És találok is ! Ha szerettem igazán...És már nem is fáj annyira Nem tűnik olyan bántónak sem!"!
S ILYENKOR MEGBÁNJA /MEGBÁNOM /HOGY BUCSUT VETT !!!
BÁRCSAK MEG NEM TÖRTÉNTÉ LEHETNE TENNI !!!!
Az a szerelem, amely azon a döntésen nyugszik, hogy szeretni fogsz „míg a halál el nem választ”, az egyetlen szeretet, ami megbízható, állhatatos és biztos. A szerelem hoz össze minket, de az ilyen szeretet az, ami továbbra is összetart!
"Higgy a szívedben és saját jóságodban,
mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni.
Higgy a csodában, mert teli van vele az élet.
De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban,
mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda,
a remény, a szeretet és a holnap álmai."
és ma igyekszem mindent optimistán szemlélni és persze eképpen cselekedni. harcolni a ,,mai valós -álmaimért,,!/ DRÁGÁM-EGYETLENEM - bár most megfognád kezem, tudod, megígértem mindig tiszta maradok! S CSAK ,,egymásért -ÉLÜNK-,, ZOLTÁN

,,Saját magunkat kell feladni ahhoz, hogy feltétel nélkül tudjunk szeretni. Kizárólag Isten jelenlétében _ holtomiglan- holtomiglan. Igen. Itt kezdődik a teljes őszinteség, mely az önfeladással ér véget a másik, szeretett lény irányában. Képes egy ember erre a teljes önfeladásra? Ahhoz nagyon kell szeretni, imádni a másikat. Nem szabad imponálást kezdeményezni, mert abból semmi jó nem származik. Mindig az egyenes úton kell járni, még ha bármi történik is utána. Jobb az őszinteség, még ha utána fájdalmas a kibékülés. Meg kell tanulni bízni a másikban. Nem szabad önmagunkból kiindulni, a kishitűségünkből, kicsinyességeinkből, kényelmes tartózkodásunkból. Ez nem vezet semmi jóra. Tökéletesen megbízunk a másikban. De ez csak úgy lehetséges, ha önmagunk is a tökéletességre törekedünk. Nem azért, hogy megfeleljünk a másiknak, hanem csak azért, hogy meg legyünk elégedve magunkkal, ne legyen bennünk egyetlen ellentmondásos, ambivalens érzés sem. Örüljünk önmagunk belső, erkölcsi tisztaságának és megközelítőleg hófehér lelkületünknek. Ha mindez megvan bennünk, ezután már lelkiismeret furdalás nélkül nyithatunk a párunk felé. Hiszen megközelítettük belül a az igazi szellemi, szerelmi önátadást a párunk javára. És ez kölcsönös! Szerelmi vágyak, szenvedélyek, örök szeretet. Igaz, végtelen szerelem.,,
/EGYETLENEM /
A bizalom, őszinteség, megbecsülés, tisztelet, megértés az alapja egy igazi szerelmi kapcsolatnak.De végül is rá lehet jönni mindenre különböző jelekből, egyszerű következtetésekkel. A bizalom könnyedén meginoghat, innentől nehéz visszaszerezni. A bizalom, őszinteség, megbecsülés, tisztelet, megértés sz alapja egy igazi szerelmi kapcsolatnak.,
/EGYETLENEM /
Bizalom!
A bizalom csak 1 szó mit kimondani is nehéz.
A bizalom egy törékeny kincs,mi nagyon könnyen odavész!
A bizalom a legnagyobb díj mit másoktól kaphatunk
s bizony e ritka kincsért sokszor nagy árat fizetünk!
A bizalom /S NEM A BIZALMATLANSÁG /egyetlen út egy másik ember szívéhez
S csak akkor tudjuk meg ha már Vége!
A bizalom egy fájdalmas érzés,mert bízni csak Szeretve tudunk!
Ha valakit igazán szeretsz szívedből, lelkedből, nem tudod megmagyarázni, hogy miért szereted, hogy mit adott ő neked, hogy miért vagy olyan boldog a tudattól, hogy Ő a világon van. A szeretetet nem lehet megmagyarázni. Az egy sokkal magasabb rendű tudás. Isten sem akarja, hogy megértsük. Elég ha érezzük. A szeretet érzése bizonyítja, hogy van Isten. Az nem lehet más...
Az nem lehet biológia.
Egyedül a szeretet képes végtelen dimenziókat nyitni a lélek számára. Mi akik a polaritás világában élünk, ha nem dobjuk le égőnk páncélját, sosem
ismerhetjük meg a szeretet erejét..
SZERETET EREJE MINDENT MEGBOCSÁT ÉS SZERETET VISSZAHOZ !!
ZOLTÁN

Ha behunyom szemem…
Ha behunyom szemem, és elönt az álom
Úgy tartasz karjaidban mintha még lennél
Érzem, ahogy nézel, s vigyázod álmom
Porrá törted lelkem, örökre elvesztél
Ha lehunyom szemem, érzem puha ajkad
Tested illatát orromba permetezem
Hiába szakítottak el, fájón szaggat
A valóság: elmentél, mégis vagy nekem
Ha lehunyom szemem, mosolyodat látom
Bennem égsz örökre, a test már elmehet
Jól tudom, hisz érzem megölni kész lángom
Mert maradtam neked, benned, csakis veled tett
Ha behunyom szemem, itt vagy a szívemben,
Együtt lüktet a tieddel e nemes szerv
Nem hagylak el, itt égsz örökre lelkemben
Érzem, egyszer visszaad az isteni kegy
Ha behunyom szemem, elmosódik arcod
De más karjában mégse hajtom álomra fejem,
Álmodok szép álmokat édes, s te hagyod
Talán ezért hunyom be mindég a szemem
ZOLTÁN

Próbálok mentségeket keresni Magamnak mert akit szeretek megbántottam.!!
S aki lehet akaratlanul ,,megbántottam ../lehet/
pl.Én ,,kiteregettem ,,bánatomat ,miközben ,,Ö,, is szenvedett,de hősként némán elviselte !!.
így hát mentséget találok is ! Ha szerettem igazán...És már nem is fáj annyira
Nem tűnik olyan bántónak sem!"!Hibák voltak Bennem is !!!!
Talán legnagyobb hibám eddig ,hogy sok,szó,sok,könnyű/de valós tartalmú ígéretem volt /,
és kevés valós tett.
Bárcsak vissza fordíthatnám idő kerekét ...,sajnos lehetetlen ,nem szeretsz ,
nem hiányzok jól tudom ,de hiányzik bizalmad Irántam ...
és hiába is mondanám hogy más vagyok./más ember lettem /.,
,.....Isten ,,megmutatta milyenek kell hogy legyek..,
,Ha majd ,,álmoknak,, vége...,,,talán majd.....kellek Valakinek,Valakinek jó leszek ,
S Valakinek majd hiányzok ?,Pedig hidd el Nekem nem kell más ,
csak egy kis szeretett,és hogy legyen akit imádjak ,legyen párom ,Egyetlenem..!.
Hiányzik az életből valami...a napfény mosolya, az éjszaka vaksi pislogása, a hajnalok
ébredő ölelése..Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget.Csak egy tűzhelyet kívánok.
Hívó lámpafényt, meleget azoknak, akiket szeretek.Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót,
jó könyvet, és kevés embert.De az aztán Ember ,Barát, és Társ legyen! az életben.

,,,Vágyok a Napra ,vagyok a Fényre amit soha sem fog ,,elérni,
és ha mégis akkor harmóniában szeretnék élni vele ..és Isten-el is.
(a keleti vallások és tudományok elve szerint ,,meditálva .)
... a fény nem csak azért van, hogy csak mi sütkérezzünk benne...
ha már a miénk minden kicsi részét tovább sugározzuk,/szeretett formájában /
mert a fény akkor él ha áramlik, nem szabad megállítani......
"Talán majd egyszer ,,ha majd újra itt lesz a nyár,,lehet hogy Te ,lehet
,valaki másnak ,,majd ..jó leszek /szeretném hogy Neked /!!!!!!
ÉS BÍZNI FOGSZ ,ÉS BÍZNI FOGNAK ..BENNEM !!!!!!!

A láthatatlan vörös fonál azokat köti össze,
Kiknek végzetében meg van írva, hogy találkozzanak.
Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb,csak amikor megértek e
találkozásra.
Megértek,nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel,hanem belülről,
valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint,
ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben.Szerelmünk is épp oly
,végtelen,! ,,,SÍRIG TART !
,,EGYETLENEM PEDIG MEGMARAD EMLÉKEIMBEN MINT A ,,LEGCSODÁSABB -NŐ.
-BÁRKI BÁRMIT IS MONDHAT !! BÁRMIT TETT OKA VOLT RÁ !! NEM SZABAD BÁNTANI .!!!
REMÉNY HAL MEG UTOLJÁRA :KÜZDÖK ,,EGYETLENEMÉRT ÉS VISSZA SZERZEM
/HARCOLOK ÉRTE /:EGYETLENED-ZOLTÁN

Homonyik Sándor - Sose búcsúzz el
Egy szó ami hirtelen szíven talál,
Elég hogy összetörve némán félreállj.
A tengernyi gond között nincs semmi jó,
Sorsod a hullámok közt vergődő hajó,
S mert a célodtól oly messze jársz,
Egy nap úgy döntesz végleg kiszállsz.
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van hogy elveszítesz mindent mégis élj a holnapért,
Sose búcsúzz el mert az éjszaka véget ér.
Újra eljön majd a hajnal, van ki vár, hogy visszatérj.
Mint a fű a hó alól - tavasz felé -
Szabadon lélegezve tör a fény felé,
Te is úgy érzed új élet vár,
Ha az álmodhoz hű maradtál.
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van hogy elveszítesz mindent mégis élj a holnapért,
Sose búcsúzz el mert az éjszaka véget ér.
-"pincér-fizetek ,volt egy nagy szerelmem ,.és egy tönkrement életem !!!!.

EGYETLEN ...barátjára /szerelmébe /néz, mintegy saját énjét szemléli benne. Azért
az, akinek jó barátai vannak, távollétében is jelen van, akkor is
bővelkedik, ha szükséget szenved, akkor is erős, ha gyengeség vesz
erőt rajta. És ami még hihetetlenebb: holta után is él, mert életben
maradt barátainak tisztelete, emlékezése, gyásza kíséri. Ezért van,
hogy boldogok a megholtak, mert örökké élnek barátaik ,szerelmük
emlékezetében, és dicsők az élők, mert a síron túl is megtartották
szeretetüket barátaik iránt...
S ha valakinek ,kell egy ,,más" által ,megunt,eldobott /remélem nem így van //
,de "hű és őszinte barát vagy társ ,"
ki barát marad minden körülmények között--HÁT ÍRJON...
Lehet senki sem lenne boldog...,csak ábrándoztam ..!
Vándor ki erre jársz, Barátom ki meglátogattál
vendégkönyvembe hagyj nekem egy szót, mondatot.
KÖNNYEBB MEGHALNI MINT ÖRÖKKÉ SZENVEDNI.
Halálhoz nem kell bátorság élethez kell !
érzem magam. Még mindig várok arra hogy visszatérjen. Holott ez már ,,már csak az ,,én ,, reményem
.ÉS HA ELJÖN AZ IDŐ ,,HOGY MÁR NINCSEN REMÉNY, .ÉRTELMET KAP MAJD :,SEMMI,, -NINCS- SOHA--MEGMARADT EMLÉKEK...,,HIÁBA FOGSZ KERESNI MAJD NEVEM -NEM LESZ MEGTALÁLHATÓ..,NEM CSAK EGY NEVEM NEM.LESZ....SEMMI NEM LESZ..CSAK HALVÁNY -EMLÉK !!
Jó annak akit szeretnek, aki hiányzik valakinek.
Akit gyakran hívnak, akit sokszor keresnek.
Aki még félig másban él, akiben nem céltalan a remény.
Aki tudja, várják valahol, akit valaki szelíden átkarol.
Aki élhet egy másik emberért,
Akinek nem kell sírnia egy másik emberért.
Akinek nem kell sírnia egy apró kis támaszért,
Akiben nem kételkednek soha,
Aki megnyugodhat, ha távol is otthona.
Aki igazat mond és van aki elhiszi,
Aki megóvja, s kiben újra megtanulhat élni.
A lelkem a lehetetlent akarja, az eszem azt mondja, ezt nem szabad. S
a szívem majd megszakad. Telnek a percek, órák, napok, és nekem egyre
jobban fáj. Az idő múlásával egyre rosszabb? Nem keres, mintha
elfelejtett volna, és én olyan hülyén érzem magam. Még mindig várok
arra hogy visszatérjen. Holott ez már ,,már csak az ,,én ,, reményem
.. A ,,remény,, az egyetlen esélyem.
Azt mondják az idő begyógyítja a sebet,amit egy szerettünk elvesztése
okoz,de ez nem igaz.A fájdalom minden egyes nappal nagyobb és nagy lesz !!!

NEKED
"Maradnék, de érzem, hogy mennem kell,
Mert vár valahol egy másik út.......
Lehet hogy felvezet ,a csillagos ,,égbe,,
Hogyha most is úgy szeretsz,
Engedj el,
Ma már,nem köt ide, csak a múlt..
És a sírig tartó örök szerelem..
TE KÜLDTÉL EL !!!
MEGYEK VÁR EGY ,,ANGYAL ,,F- ANGYAL,,
"Engedj , elmegyek
Mert ,Te rég elfelejtettél,
Ha nyújtanád kezed,maradnék..
Mutass egy ,,szerelmes jelt ,és maradok
"Így ,engedj,Elmegyek !
Hogy nevetést találjak a könnyek felett,
Lássam a napot még egyszer fölkelni,
A folyókat, utoljára futni futni,
Hogy halljam a madarak hangját,még egyszer
Újjá akarok születni, egy új világba
Még élni akarok .itt földön ,
épp úgy mint odafent ,a csillagos égben
Időtlen végtelen, Idődilatációban....
És ha valaki később kérdezne felőlem,
Mondd, hogy csak akkor fogok visszatérni,
Miután ,,magam ,,megtalálom.és
Tégedet is újra megtaláltalak .Bár hol.:,,itt,, vagy ,,ott,,!
-hosszú az 1000 évnyi " vágy" /számtalan befejezés nélküli,,románc,, /

EL NEM KÜLDÖTT BÚCSÚ LEVÉL
/talonban van /Magánlevél !-CSAK NEKED !
ha majd megkapod akkor már mindennek vége !
ÉG VELED ,,,SZERELMEM ..EGYETLENEM VOLTÁL !
BEVEZETŐ A LEVÉLHEZ ..!EZ LÁTHATÓ/
"Drágám Egyetlenem!Kedves édes Szerelmem! még mindig kimondhatatlanul szeretlek,
pedig már több mint 4 hónap telt el búcsúnk óta, de még mindig előttem lebeg az utolsó óra.
Az utolsó,édes pillantás,mit rám vetettél, gyönyörű két szemed,mivel egyszer,utoljára szemembe néztél.
Bárhová megyek,és bárhol is járok, mindenhol egy emléket találok...Azt hittem az átsírt éjjeleknek vége,s hogy szívem elfelejt Téged már végre. De hallottam csengő hangod,láttalak,s életre kelt az édes
múlt.Hiába küzdöttem,egyedül kevés voltam ellene, így emléked lelkem mélyén mindent feldúlt. Legszívesebben menekülnék előlük, és előtted is, de nincs hely hová bújjak,Nem akarlak felejteni Ne sírj, kérlek Drágám,ne sírjál, már nem fáj,hogy akkor eldobtál. Már nem fáj semmi... végre megnyugodtam... szeretlek, imádlak,
jobban minden másnál,, S veled bátrabb voltam a halálnál...Nélküled nem élet az élet !Tudd,hogy bennem élsz most már örökre,s én is Veled maradok, védeni foglak mindörökké,én leszek az őrangyalod! Óvni foglak végig az utadon,hűen vigyázlak, hisz a síron túl is MINDÖRÖKKÉ IMÁDLAK
EGYETLENED -ZOLTÁN http://www.youtube.com/watch?v=G_lOB4NUETM

Búcsú vers:
Mit kell tennem ?
Mosolyogjak,még ha néha nehéz is :)
Meg kell tanulnom nélküled élni is,
Tőled többé semmit sem kérni.nem könyörögni
Meg kell tanulnom nélküled álmodni,álmodni..
Szerető szívedből örökké távozni.távozni..
Meg kell tanulnom nélküled mosolyogni,
Kezedet már meg nem fogni,nem simogatni
Meg kell tanulnom nélküled élni,vagy halni
Pokol tüzében nélküled égni,porrá égni
Meg kell tanulnom nélküled álmodni,álmodni..
Szép álmokból többé fel nem ébredni.ébredni
Meg kell tanulnom nélküled mosolyogni,
Miattad többé már nem szomorkodni,sem sírni
Meg kell tanulnom nélküled élni,vagy meghalni
Távollétedtől többé nem félni.s nem hiányolni
Meg kell tanulnom nélküled csillagokat számolni,
Boldog napjainkat többé nem számolni..nem jegyezni...:
S ha már elhagy a hit: emelt fővel e világból távozni
Lelkem kóborol, éjente egyre csak Nálad jár
Oda kell menni, hol nem ébred többé a vágy
Egy szép emlék voltál, mi néha megtalált,
elidőzött nálam, mosolyt csal szemembe,vágy..
majd csalfán kacagva vissza sem nézve tovább állt.
Hisz szívéből hiányzik már a szeretett és,,vágy,,
Mert szerelmet csak ÉN adtam ,adtam de nem kaptám
Mert már "nincs" az a Egyetlen kinek egyetlen volnék .
Ha lehunyod szemed, mosolyomat látod,látod majd mindig
Bennem fogsz égsz örökre, ha már a test rég elment,
De lelkem itt ragadt.Hiába szakítottak el, fájón szaggat.

S büszkén vállalom hogy"Öt" utolsó pillanatig IS,
Forrón soha el nem múló szeretettel harag nélkül Imádom
És"E" ,,rongyos-életnek ,drága élet,értelmét ha már nem látom
Mert idő elteltével reményeim is elszálltak,hisz életéből rég kizárt
Mert senkihez már nem"tartozom" akinek szeretettem kéne
Szeretetből ,,alamizsnát nem kérek,szeretetért"könyörögni"kár
így hát ,a pohár betelt:csalfa remények Isten veletek
Ember voltam ,csillag leszek,búcsú nélkül emelt fővel elmegyek..
Így hát életedből ,álmaidból,szerető szívedből örökre távozok... .
Itt fogsz égni lelkemben örökre,míg egyszer visszaad az isteni kegy
Zoltán

Soha ne sírj
u.i:

Rólam
Baráti-szellemi blogom létrehozásának célja a személyes és közös boldogságunkhoz vezető út (utak) keresése. Természetesen Én magam sem vagyok biztos és nem is vagyok egy véleményen abban, hogy miben is áll a boldogság – vagy éppen a boldogtalanság. Amiben biztosak vagyunk: bár nagyon fontos, de nem elégséges ehhez csak a sikeresség a mindennapi életben, sem pusztán az anyagi jólét. Szükséges az is, hogy az emberi lét úgynevezett végső kérdéseivel is foglalkozom, keressem a bennem erősítő, belső békét adó válaszokat, életünk értelmének a forrását. Úgy találtam, a 'sokszög' az egyéniség és az összetartozás fontosságát egyaránt jelképezi, ezért szerepel nevében Egy örök barátság,örök szerelem/emlékére .2009.. óta tartok rendszeres összejöveteleket,itt,, és az internet egyéb oldalain s beszélgetünk a legkülönfélébb témákról az élet teljességének jegyében: vallásról, filozófiáról, erkölcsről, művészetről, politikáról, tudományos és hétköznapi kérdésekről. Az eszmecserékről itt Blogger.com -/örök barátság ,örök szerelem -magán blog oldalon
és az ( iwiw-en,HI5 ,Netlogon, és a Facebook-on) minden ismerőst és ismeretlent, érdeklődéssel olvasok minden reflexióját
szívélyesen várok !Köszönöm előre !
u.i:
Elsősorban ,,volt páromnak véleménye érdekelne és szeretném ha tudná .hogy mit is jelent számomra -ma is ,,személye /nem szégyellem és nem titkolom -ma is szeretem/ és ezután érdekel mások véleménye, reflexiója !!!!!!
Zoltán /sztez /
o Szerkesztés
o 2011. július 10.
o 0 hozzászólás
o értékelés: 10,0
*
Látok/áldás vagy átok-Sorakozóra rongyos magyarok!

Látok/áldás vagy átok

Látok, ezt nem tudom
Áldás vagy átok, mert
Látom a régi teret és utcát,
Mely oly tiszta volt.
Látok sok embert, ki hajnalban
Munkába ment, mert
Akkor volt munka és gyár,
Most üresek az utcák.
Látok sok lézengő embert,
Rongyokba öltözött meggyötört lelket,
Minden aluljáró lassan megtelt,
Ahol kannás bor illata terjeng.
Látom a nyomort és éhezőt,
Csak nem látom a biztos jövőt.
Látom, hogy furcsán néztek,
Biztosan magamban beszélek.
Mert látok, nem tudom, hogy
Ez áldás vagy átok.

SORAKOZÓ

Harcba hív a kürtszó, újra harcba,
Csendben, még csak
Szívünkben szól a hangja.
Testvér, figyelj! Te is hallhatod
Sorakozóra rongyos magyarok!
Gyorsröptű sólymunk szárnyát kicsavarták,
a földre szegezték,
a sárba taposták,
Szemében a fény már nem lobog
Sorakozóra rongyos magyarok!
Tűzhelyünkben a tűz rég nem ég,
Sötétszürkék a húsvét hajnalok,
Legendákat már senki sem mesél,
Májusfákon napfény nem ragyog,
Legények, lányok tánca véget ért,
S a halál ringatja itt a magzatot.
Bénán csüng a vad magyar ököl,
Földjeinken gyom és dudva nől,
Sok vérrel védett ősi címerünk
Ördögi lények gyűrűjébe fonva...
Senki nem megy be a templomokba.
Ezért szól a kürtszó, mindezért,
A kárhozatra adott lelkekért,
Hazáért, népért, fénylő hajnalért,
A papagájjá festett sólyomért.
Ezét hív a kürtszó újra harcba,
Erősödik, felrikolt a hangja.
Testvér, figyelj!
Meg kell hallanod
o Szerkesztés
o 2011. április 10.
o 0 hozzászólás
o nincs értékelés
*
1956, október 23. emlék - Halottak napjára

56, október 23. emlék - Halottak napjára



Halottak napja

Menj el a térre,
ahol fekszenek,
mondták – csak menj oda
ha nem hiszed.

Elindultunk
és néztük, hogy dörög
egy helikopter
a város fölött.

Kocsikon fegyver,
tankok, katonák
vonultak
a Szabadság hídon át.

A rádióban
dobolt a gyászzene,
szél fújt, a város
vad lélegzete.

Esőben csillogtak
a háztetők
amikor megálltunk
a tér előtt.

Sötétedett már,
nem láttuk a vért,
csak a gyertyák
lobogtak a halottakért.

S nem tudjuk, hogy
ki ölt és ki a holt?
Hullt az eső,
Halottak napja volt


Azt mondja egy kutatás, mondhatni, nem vagyok meglepve, az elmúlt években a kormány mindent elkövetett, hogy így legyen. Persze nem ezek kezdték.

Kit szeretsz jobban, anyukádat vagy apukádat? - gyakorlatilag ez volt a kérdés. Az összemérés csak növeli a káoszt és a hamisságot. Hiszen ez a
statisztika nemzeti ünnepeinket mint versenytársakat
prezentálja. Azonos minőségű dolgok közül némelyek ellenében kell tehát
döntenie a válaszadónak, amikor a "legfontosabbról" hoz döntést.
Utálom az ilyen kérdéseket.
Ennek ellenére sajnos elhiszem a válaszokat. Mert mi is kapcsolódik október 23-ához? Pontosabban: mit kapcsoltak össze október 23-ával? Az éjszakai randalírozást (lásd 2006), a rendőri brutalitást (lásd ugyanott), a szélsőségeseket (lásd minden évben), a
forgalom lezárását és elterelését (lásd újabban), a kihalt Kossuth téri
állami ünnepséget (lásd 2006 óta évente),az álságos szöveget arról, hogy
lám-lám, a politikusok nem képesek együtt ünnepelni (évenként), a
bűnösök és áldozatok összemosását (1990 óta), a múltra fátylat borítani
kívánó ál-békegalamb szövegeket (1990 óta ez is), a szemerkélő és szeles
időt (kétévente). Bár ez utóbbi talán a Jóisten műve.
Vedd el az ünnepeit egy népnek, s nézd meg, mi marad belőle.

'56-hoz semmi köze, most volt 34 éves.
Blogomhoz gratulált s ajánlott barátjaként saját blogján: eddig huszan érkeztek tőle (azaz valószínüleg Erdélyből) látogatók. Én vacakoltam, majd a hétvégén, mondogatom magamnak már vagy két hete, majd
a hétvégén ajánlom blogját látogatóimnak. Erdélyben nem tananyag a
magyar forradalom, az iskolában nem iskolai szünnap, a tévében nem
megosztó médiatéma, így a határon túli fiatalok még annyit sem tudnak
róla, mint az anyaországiak. Ezért fontos a világháló és az, ha valaki
ott '56-ra figyelmet irányít.
Ráduly Levente és felesége tegnap tragikus hirtelenséggel elhunytak.

Ráduly Levente blogja
Olvasóm, nézd el nekem, de úgy érzem, a legkevesebb, hogy leírom nevét és ideszerkesztem arcképét a forradalom erdélyi barátjának. És így itt lesz velünk, szervertől szerverig, ezen a html oldalon, amíg ez a blog létezik.
Megjelölések: magyarságunk, értékei

v..Torboszlóy SZÉKESI TŐKÉS EMIL ZOLTÁN
o Szerkesztés
o 2010. október 24.
o 0 hozzászólás
o nincs értékelés
*
Kurultaj 2010,aug.6-8 Bugac-KURULTAJ eredményei

Kurultaj 2010,aug.6-8 Bugac-KURULTAJ eredményei
http://kurultaj.com/

A Kurultáj Magyarország eddigi legnagyobb hagyományőrző rendezvénye volt. Több mint 80 hagyományőrző és kulturális szervezet vett részt benne. Magyar emberek adományaiból és önzetlen munkájából valósult meg civil összefogásként. A szervezők sok szempontot mérlegelve úgy döntöttek, hogy a Bugac által benyújtott pályázat nyújtja a legtöbb kedvező feltételt a 2010-es nagyszabású rendezvény sikeres megszervezéséhez.
A Kurultaj, ahol a turk népek képviseloi összegyultek az egész világból, egy
jelentos esemény a nemzetek közeledésében, kölcsönös megértésében egymás
történelmének és kultúrájának megismerése révén.

A 2010-es Kurultaj a 2008-ban megfogalmazott elvek mentén szerveződött. Az akkor meghatározott célokat most megvalósítottuk. Aki itt volt, erőt és tudást meríthetett a Kurultaj tiszta forrásából. Az érzést nem lehet átadni azoknak, akik nem voltak részesei a helyszínen. Mégis, legfőbb eredményeit megpróbáljuk összefoglalni és átadni a kedves olvasónak.

Ősök sátra

Megépült az ősök sátra, ahol a belépő saját honfoglalás kori ősével nézhetett szembe.

A kegyeleti jurtában az első ismert honfoglalás kori vitéz, prepanált koponyáját nézhették meg az érdeklődők és tiszteleghettek az ősök emléke előtt. A koponyáról hiteles antropológiai arcrekonstrukció készült. Ez alapján festették meg azt a képet, amely azt ábrázolja, hogyan is nézhetett ki a honfoglalás kori vitéz. A kegyeleti jurtában, amelyet egyébként a kiskunmajsai Balogh Sándor, Balogh Ákos és csapata készített, számos nagyon értékes honfoglalás kori leletet állítottak ki. Láthattak az érdeklődők még egy eredeti „In situ” honfoglalás kori lovas temetkezéses sírt, színarany kaftán díszeket, aranyozott lószerszámokat és díszeket, a félegyházi tarsolylemezt. A kegyeleti jurtát a félegyházi Kiskun Múzeum, a kecskeméti Katona József Múzeum, a halasi Thorma József Múzeum és a Természettudományi Múzeum szakemberei rendezték be.

A látogatók megértették az üzenetet, és nem mint múzeumi kiállításra, hanem mint ravatalra tekintettek a jurtában. Sokan letérdeltek, amikor beléptek…

Táltosdob

Az ünnepre készült el és a szertűznél meg is szólalt a világ legnagyobb ilyen jellegű táltosdobja. Átmérője 188 cm. A kiskunmajsai Balogh Sándor bőrösmester és csapata kifejezetten a Kurultajra készítették. A dob keretéhez szibériai nyírfát használtak, bőréhez egy egész szarvasmarhabőrt dolgoztak ki.

Külföldi delegációk

A meghívott, genetikailag illetve kulturálisan rokon, hun-türk tudatú népek mindegyike elfogadta a meghívást. Sőt, magas rangú diplomáciai küldöttségeken túl népzenei és néptánc bemutatóval is készültek (alaposan felborítva a szombati programot, de azt hiszem, ezt senki sem bánta…). A seregszemle után a vendégek aláírták a jövőbeni szövetség alapjául szolgáló szerződés lapjait.

Többek között vendégeink voltak:

Kazakisztán

Kairat Karabayev a Kazak Köztársaság magyarországi konzulja

Serik Akilbayev a kazak Országgyűlés szenátora

Nursan Alimbay a Kazak Központi Múzeum igazgatója

Yerbulat Tastanov a Kazak Tudományos Akadémia Kohászati Intézet igazgatója

Aibolat Kushkumbayev a Kokshetau Egyetem tanára

Zhengis Temirkhan (madjar) a Kokshetau Egyetem történésze

Okas Kurmanuly az Eurázsiai Egyetem professzora

Kulzhikan Abugaliyeva a Kazak Akadémia Központi Könyvtár igazgatója

Kazakisztán képviseletében a TURAN zenekar mutatkozott be, archaikus kazak népzenével.

Azerbajdzsán

Vilayat Guliyev Azerbajdzsán rendkívüli és meghatalmazott nagykövete

Gunay Efendiyeva Azerbajdzsán UNESCO képviselője

Zaur Hasanov történész

Nuriya Husseinova az azeri Zenetörténeti Intézet igazgatója

Az azeri küldöttség 14-15. századi antik hangszereken játszott!

Törökország

Musa Tasdelen Sakariya Egyetem tanszékvezetője

Gülec Erskin Ankara Egyetem Biológiai Intézet igazgatója

Törökországot a Sakaria MEHTER katonazenakar képviselte.

.

Baskíria

Firdaus Hisamitdinova a Baskír Akadémia Nyelvi Intézet igazgatója

Rinat Muhamedovich Yusupov a Baskír Akadémia Antropológiai Intézet igazgatója

Bulgária

BAGATUR hagyományőrző csapat

Üzbegisztán

Samaraddin Mustafakulov a Szamarkandi Történeti Múzeum igazgatója

Abduraim Iskanderov az üzbég TURAN Szövetség elnöke

Rustam Bakaev a Tradicionális Birkózó Szövetség elnöke

Shukrob Bazarov a Horezmi Regionális Kultúrszövetség elnöke

.

Kirgízia

Kadyrali Konkobayev a MANAS Kirgiz Egyetem tanszékvezetője, akadémikus

Akilbek Atabayev a Kirgiz Világszövetség Elnöke

Türkmenisztán

Ahmet Aziz Akaraoglu Türkmén Lovassport Szövetség

Tatársztán

Gülnar Gabdulrahmanova az Etnográfiai Intézet igazgatója

Ujgurisztán

Ümit Hamit az Európai Ujgur Szövetség alelnöke

Nurmamat Rozahun az Ujgur Világkongresszus titkára

Kurban Wali régész, történész

Halise Abdulla a Kelet-Turkesztáni Kulturális Szövetség Európai részlege

.

Jakutföld

Lvova Vilena etnográfus, a jakut Kultúrszövetség alelnöke

Mongólia

a Mongol Kulturális Központ munkatársai

Az eseményről tudósított a TRT török televízió, a MIR Orosz Föderációs TV, Associated Press, MTV, DUNA TV, valamint számos más tudósító.

Távlövés

2010 tavaszán két magyar sportoló megdöntött egy 1226 óta érvényes íjászrekordot a nyílegyenes távlövő-bajnokságon. Az íjász távlövés eddigi rekordját 1226-ben állította fel a kelet-tadzsikisztáni Sartaulban Dzsingisz kán egyik győzelme alkalmából rendezett versenyen egy Esunkhei nevű íjász. 335 aldnyi – 502,5 méter – távolságra röpítette nyílvesszejét. A teljesítményt emlékoszlopon örökítették meg, a Dzsingisz kán köve néven ismert emléket a szentpétervári Ermitázs Múzeumban őrzik.

Idén tavasszal a Mónus József, Grózer Csaba páros nyila 508,74 méterre szállt, 6 méterrel haladva meg a középkorból ismert rekordot.

Mónus József megígérte: a KURULTAJ tiszteletére megpróbálja megdönteni –immár saját- világrekordját.

2010.08.08-án, közvetlenül a KURULTAJ szertüzének meggyújtása előtt került sor az eseményre.

Hosszú előkészület és lelki ráhangolódás után röpítette ki Mónus József íjából a közönségből kiválasztott két személy kézjegyével ellátott nyílvesszőket a korábbi rekordot jelölő zászló irányába.

A nyílvesszőket többen keresték, míg a szertűz lobogott, végül négyet találtak meg. Közülük pedig egy a 603 méternél fúródott a földbe!

A szenzációs hírt a vacsoránál jelentették be, a testvérnépek delegációinak kitörő éljenzése közepette.

Immár a hitelesített világrekord hagyományos visszacsapó íjjal: 603 m, amit Mónus József magyar testvérünk ért el a 2010. évi Kurultajon, Bugacon.

Páncél rekonstrukció

A hunoknak saját útjuk volt a páncélkészítés területén. Míg a szkíták a pikkelyvértet használták, a hunok lamellás szerkezetű páncélzatot fejlesztettek. Ennek a lamellás szerkezetű páncélnak működési elvét, gyártási módját kutatja Kelemen Zsolt és csapata. Megterveztek és megépítettek egy sorozatgyártható, formai kialakításában, látványában és jellegzetességében a Kárpát-medencébe a VI. és VII. században betelepülő, avar néven ismert fehér hunok leletanyagához hasonló páncélt. A rekonstrukció során számos esetben úgy kellett kikísérletezni őseink mára feledésbe merült briliáns kézműves technológiáját. A kész munka tesztelése során megdöbbenve tapasztalták őseink zsenialitását és korukat messze meghaladó fémműves technikai színvonalát.

A leggyengébben épített felületek is tökéletesen ellenálltak a nyíllövéseknek. Sőt, a modern tűzfegyverek lövedékei sem hatolnak át még az első lemezsoron sem!

A Kurultajon öt, tetőtől talpig ilyen páncélba öltözött ló és lovas jelent meg és mutatott be harci gyakorlatokat. A felszerelésben, melynek értéke darabonként megközelíti a kétmillió Forintot, a sisaktól a kengyelig minden darab korhű másolat. Ez az egész eurázsiai térségben egyedülálló szenzáció!

Szertűz

A szert Sólyomfi Nagy Zoltán tartotta. Őt Karaul még élatében avatta őrzővé. A körben helyet kapott valamennyi testvérnép, továbbá a japán küldött. (Ő színésznőként japán „országimázsának” része, és Cannesból csak miattunk jött el, hogy itt lehessen…)

A küldöttek mindegyike egy-egy fahasábot tett a tűzbe. Az életfa alá pedig magyar testvéreink hoztak egy-egy zacskóval az elcsatolt területek földjéből: Őrvidék, Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Délvidék.

A szertűz végén a küldöttek megszavazták, hogy a következő Kurultaj 2012-ben legyen újra magyar földön.

És végezetül, de nem utolsó sorban, végre a hivatalos magyar politika is elismerte jogos igényünket a nemzet túlélése iránt, és Lezsák Sándor, mint az országgyűlés alelnöke, elvállalta a Kurultaj védnöki tisztét. Köszönet neki, és köszönet minden magyarnak, aki ott volt és munkájával segítette a rendezést, beállt a közös seregbe, vagy csak egyszerűen eljött, hogy velünk együtt ünnepeljen és megtapsolja harcosainkat. Köszönet mindenkinek!

Az ünnep véget ért, de a munka folytatódik. Kiszélesítjük és elmélyítjük a testvéri kapcsolatokat, amihez remélhetőleg a magyar diplomácia is segítő kezet fog nyújtani. Folytatjuk a tudományos kutató és ismeretterjesztő munkát az őstörténeti kutatásban tapasztalható vadhajtások és félremagyarázások, általában a zavarkeltés felszámolása érdekében. Támogatni fogjuk a hagyományőrző csapatokat megfelelő színvonalú oktatási anyag és felszerelés beszerzésében, hogy 2012-ben még többen és még szebben tudjuk bemutatni a magyarság kulturális kincsét. Örökségünket, mely jövőnk záloga is egyben.

Maradjunk együtt! Iratkozzatok fel hírlevélre (a Jelentkezés feliratra kattintva), hogy a következőkben is tájékoztatni tudjunk benneteket következő rendezvényeinkről

Több mint 200 ezer látogatója volt a hétvégén, Bugacon megrendezett nagyszabású Kurultajnak. Európa legnagyobb hagyományőrző rendezvénye óriási sajtóérdeklődés mellett, rendbontás nélkül zajlott és nagy sikerrel fejeződött be vasárnap.

A Kurultaj szó törzsi gyűlés jelent. Az első magyarországi Kurultaj 2008-ban, Bösztörpusztán volt. Főszervezője a Magyar-Turán Alapítvány, melynek elnöke Bíró András Zsolt, antropológus-humánbiológus.

A Nagy-Kurultaj háromnapos bugaci programsorozatának ünnepélyes megnyitója pénteken volt, ahol a 24 országból érkezett 250 tagú delegációt köszöntötték. Az esős időjárás azonban felborította a tervezett menetrendet, ezért több program is szombatra tolódott, mint például a Félegyházi Táncszínház Nimród vére című táncjátéka. Ez azonban nem ártott az előadásnak. Több ezren nézték végig a műsort és jutalmazták vastapssal a fiatal táncosokat, színészeket, lovasokat, és íjászokat. A nézők többször is visszatapsolták a Félegyházi Táncszínház társulatát.

A Kurultaj második napján, szombaton mintegy 130 ezren látogattak el a rendezvényre. A vendégek nem unatkoztak, hiszen a szervezők kitettek magukért. Számtalan érdekes programot kínáltak az érdeklődőknek. Aki megnézte a kutyabemutatót, azt megtudhatta, hogy milyen gyorsak az agárkutyák, láthattak komondorokat és kuvaszokat is. Ez utóbbiakról kiderült, hogy a hunok hozták be Európába. A kuvaszok több mint ezer éves múltját történelmi leletek bizonyítják.

Az érdeklődők láthattak még solymász, lovas és gyalogos bemutatót. Különös látványt nyújtott a seregszemle, melynek keretében bevonultak a Kárpát-medence minden tájáról és a távolabbról érkezett magyar hagyományőrzők. A Kurultaj helyszínének megszentelése, a megnyitó beszédek és a közös dobolás után kezdődött a lovasbemutató. Kelemen Zsolt lovas csapatának szabadharc-bemutatóján első alkalommal láthatta a több tízezeres közönség a lovakon és lovasokon a hitelesen rekonstruált avar páncélzatot. Állig felfegyverzett, korhű harcviseletben képzett lovasok mutatták be, hogyan harcoltak elődeink.

Kelemen Zsolt a Kis-Kunságnak elmondta: – A harcosok felszerelése nem jelmez, a mai modern fegyverekkel szemben is felveszi a harcot. Egy-egy ilyen páncélruha több mint 25 kg és 2,5 millió forintba kerül.

Kelemen Zsolttól megtudtuk, kifejezetten erre az alkalomra írta A hun-magyar harcművészet az íjászat hagyományos módszerével című könyvét, melyben számos neves szerző publikálta a témával kapcsolatos írásait. Többek között Kassai Lajos, Grózer Csaba, Papp Gábor, Trungel László, Eördögh András, Eördögh Réka és Makai Lajos.

A közös nyíllövés is életre szóló látványt nyújtott az érdeklődők számára, hiszen több ezer nyílvessző száguldott a nyugat felé az egyetértés és a közös akarat bemutatásaként.

Egyedülálló látványosság szemtanúi lehettek azok, akik megnézték a történelmi élőképet, melynek keretében a lovas és gyalogos csapatok a honfoglalást szimbolizáló csatát jelenítettek meg.

A zenei bemutatók keretében a kazak, a török, a kirgiz, az ajgur és az üzbég vendégek zenekarait és táncosait láthatták az érdeklődők. Fellépet még a Nimród, a Tűzmadár Táltos Dobkör és a Szilaj dobosok, a Regélő Fehér Táltos dobkör, valamint Szránszki József regős is. Nagy sikert aratott a vancouveri színész-zenész baráti kör, a Nimród lovas íjászok és magyar vendégművészek a Teremtő, légy velünk című közös előadása, amely a rock és a magyar népzene ötvözéséből készült.

Vasárnap kicsit kevesebben, de így is több mint 100 ezren látogattak ki a Kurultaj programjaira. Ezúttal is több ezer nézőt ejtett ámulatba Lezsák Levente kaszkadőr bemutatójával.

Felejthetetlen élményt nyújtott az 500 éves múltra visszatekintő MEHTER török katonazenekar felvonulása, a KASSAI lovasíjász iskola bemutatója, valamint Mónus József távlövési rekordkísérlete is. Mónus József tavasszal megdöntötte a több mint hétszáz éve a mongoloknál lejegyzett rekordot. Ezúttal, erős szembeszélben 600 méter fölé lőtt.

Vasárnap kora eset kezdődött a Kurultaj: a szertűz körül összegyűltek a magyarság és a rokon népek képviselői, hogy közösen vegyenek részt a törzsi gyűlésen.

A háromnapos eseménysorozatot a Dobogókő és a GHYMES együttes koncertje zárta.

Mindemellett állandó kiállításokkal is várták a Kurultaj vendégeit. Az „Ősök sátrában” – a kegyeleti jurtában az első ismert honfoglalás kori vitéz, prepanált koponyáját nézhették meg az érdeklődők és tiszteleghettek az ősök emléke előtt. A koponyáról hiteles antropológiai arcrekonstrukció készült. Ez alapján festették meg azt a képet, amely azt ábrázolja, hogyan is nézhetett ki a honfoglalás kori vitéz. A kegyeleti jurtában, amelyet egyéként a kiskunmajsai Balogh Sándor, Balogh Ákos és csapata készített, számos nagyon értékes honfoglalás kori leletet állítottak ki. Láthattak az érdeklődők még egy eredeti „In situ” honfoglalás kori lovas temetkezéses sírt, színarany kaftán díszeket, aranyozott lószerszámokat és díszeket, a félegyházi tarsolylemezt.

Ugyanakkor megnézhették még az érdeklődők az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark kiállítását, illetve a Huszka József tárlatot.






sztez
o Szerkesztés
o 2010. október 10.
o 0 hozzászólás
o nincs értékelés
*
A Hunok útra kelnek

A Hunok útra kelnek

Évszázadok jöttek és mentek, évezredek teltek. Hunor és Magor népei
egyre jobban elszaporodtak. Eljött aztán az idő, amikor többen voltak,
mint csillag az égen, fűszál a mezőn és homokszem a pusztaságban. Az
erdőnek nem volt már elég vadja, tavaknak, folyóknak elég hala, hogy
mindenkinek jusson belőle s a mezőkön nem volt elég hely a legelő jószág számára.

A legöregebb táltos gyűlésbe hívta össze a törzsek vezéreit és a nemzetségek fejeit, hogy megtanácskoznák a jövendőt. Amikor mindannyian összejöttek, annyian voltak, hogy égaljtól égaljig egyebet sem látott a szem, csak sátrakat. Éjszakánként a tábortüzek száma vetekedett az égbolt csillagjaival.

Egy éjszaka, amikor a Göncöl Szekér rúdja fölfele mutatott, vezérek és
törzsfők meghozták a döntést. Megegyeztek abban, hogy Hunor népe, a
hunok elindulnak a lenyugvó nap nyomát követve új hazát keresni.

Mikor feljött a nap, a táltosok fehér mént áldoztak az ÚR tiszteletére, búcsút vett egymástól a két testvér-nemzet, aztán a magyarok hazamentek a szállásaikra, a hunok pedig készülődni kezdtek a nagy útra.

A száznyolc törzs Bélát, Kevét és Kadosát választotta az élcsapat vezérévé. Mindegyikök választott magának ezer kipróbált harcost, s pompás lovaikon, kürtszó mellett elindultak nyugat felé, mint a rohanó árvíz.

Bendegúz vezetése alatt az egész hun nemzet követte őket lassú,
szervezett menetben. Elöl, lóháton a férfiak. Mögöttük, végtelen hosszú sorokban a sátorszekerek, megrakva asszonnyal, gyerekkel, szükséges holmival. Hátul a ménesek, gulyák és birkanyájak ugató komondorok, pulik és ostorpattogtató csikósok, gulyások, juhászok irányítása alatt.

Mintha maga a haragos tenger indult volna meg elönteni a világot,
úgy hömpölygött a hunok árja nyugat felé. Mikor elérték a széles ATIL
folyót (Volga), tábort ütöttek. Lovas legények indultak le és fel a nagy folyó mentén gázlót keresni, míg a férfiak gondosan átvizsgálták a hatkerekű szekereket, megjavították, ami javításra várt, a pásztorok pedig megpihentették nyájaikat a folyóparti dús legelőkön.
Bendegúz parancsára az asszonyok ezrei felfújható bőrtömlőket készítettek a szekerek alá, hogy azok útján biztosítsák majd az átkelést a haragos folyón.

Az aranyozott vezéri sátorban ezalatt második gyermekével vajúdott
Bendegúz asszonya. Amikor az este készíteni kezdte a bíborágyat Nap-
Isten számára, mind a száznyolc hun nemzetség feje oda gyűlt össze a
vezéri sátor köré s tábortüzek mellett, aranykupákból iddogálva várták
a nagy eseményt, s kutatták szemeikkel az égboltot titokzatos jelek után.

Egyszerre csak Bendegúz elsőszülött fia, a gyermek Buda fölmutatott
ujjával az égre.

– Édesapám! Odanézzen! – kiáltotta izgatottan. – Nap-Isten és Hold-
Isten együtt vannak az égen!

Míg valamennyien elcsodálkozva nézték a különös jelenséget az
égen, a vezéri sátor függönye félrelebbent, és egy vajákos asszony lépett ki rajta újszülött csecsemővel a karján.

– Fiú! – jelentette büszkén és boldogan.

Ősi szokás szerint Bendegúz karjába vette újszülött fiát, magasba
emelte a tábortűz fölött, és azt mondta:

– Legyen a gyermek neve Atil, eme nagy folyó emlékezetére!

Másnap a hunok átkeltek a folyón, s feltartóztathatatlanul, mint az árvíz nyomultak előre, nyugatnak. Az útjokba eső népek vagy csatlakoztak hozzájok, vagy ész nélkül menekültek. Nem volt hatalom, mely megállíthatta volna őket.

Gótok, vandálok, rómaiak között futótűzként terjedt a hunok híre, s voltak, akik arról suttogtak, hogy akik jönnek, nyargaló lovakon, nem is emberek, hanem ördögök és boszorkányok leszármazottai.

A görögök kentauroknak nevezték a hun harcosokat, mint akik egybenőttek a lóval.

Átkelve a Kárpátokon, lezúdultak a Tisza–Duna-közének termékeny
alföldjére, s elérték a Római Birodalom keleti tartományának, Pannóniának határát.

Római krónikák szerint Macrinus, Pannónia katonai parancsnoka megerősítést kért a hunok jöttének hírére, és a megerősítés meg is érkezett Pannóniába Detre, a barbár vezérlete alatt. Míg Macrinus és Detre még mindég a haditerven tanakodtak, az éjszaka leple alatt átkeltek a hunok a Dunán, és rajtaütöttek a rómaiak táborán. Detre azonban hamarosan összeszedte megzilált seregét, és Tárnok síkságán szembefordult az üldöző hun élcsapattal.

Keve és harcosai életüket vesztették a híres csatában, de súlyos veszteségeket szenvedtek a rómaiak is, és kénytelenek voltak Tulna városáig visszavonulni.

Kevét és harcosait illő pompával temették el a hunok. A helyet, ahol
sírdombját emelték, ma is Keveházának nevezik.

A temetés után a hunok űzőbe vették Detrét, és Gesumornál megütköztek
hadaival. Hajnaltól estig tartott a rettenetes csata, melynek során
elesett Macrinus, római hadvezér, de halálát lelte Béla és Kadosa is. Maga Detre, hun nyíllal a homlokában, még élve eljutott Rómáig, hogy hírét vigye a római hadak gesumori nagy vereségének.

Róma békeköveteket küldött a hunokhoz arany és ezüst ajándékokkal
megrakodva, és attól kezdve minden évben adót fizetett, hogy megmentődjön a hunok betörésétől.
/W,A/
..................................................- ..................................................- ............

Az ún. Attila-kard palmettamintás díszítésű markolata. (Szelényi Károly felvétele) Bécs, Kunsthistorisches Museum gyűjteményéből
Isten kardja
A Kárpátok-övezte, új hazában úgy érezték magukat a hunok, mintha
Úr-Isten kimondottan az ő számukra teremtette volna azt a gyönyörű
országot. Az erdők tele voltak vaddal, a folyók hallal. Édes fű nőtt a termékeny lapályon, bőven volt legelő a jószág számára.

Bendegúz halála után elsőszülött fia, a bölcs és szelíd Buda lett a hun nemzet vezére. Uralkodása alatt békésen telt az idő. Csupán a tábortüzek mellett énekeltek az igricek hősi dalokat hajdani csatákról.

De mint mindég, a fiatal harcosok egy idő múlva beleuntak a békés
életmódba. Csaták izgalmát kívánta a vérük. Túl a Dunán még mindég
rómaiaké volt a föld, s a fiatal harcosok nyugtalanul várták, hogy mikor mérhetik össze erejüket újra a római légiókkal. De Buda ondosan őrködött a békén. Palotát építtetett magának római mintára, s egyetlen szenvedélye a vadászat volt. Még az éjszaka sötétjében
bekeríttetett harcosaival egy jókora darab erdőt, s napkeltekor,
kürtszó jelére megindult a hajtás, kikergetve barlangjából a medvét, búvóhelyéről a szarvast. Vadkan, hiúz, farkas nem menekülhetett a vadászok nyilai elől.

Egy ilyen vadászat alkalmával történt, hogy egy nyilaktól sebzett, hatalmas vadkan Budára támadt. Úgy vitte haza kísérete, halva, dunaparti pompás palotájába a vezért.

Hamuval mázolták be arcukat a nemzetségfők és gyászolták Budát negyven napig, ősi szokás szerint. De gyászuk nem volt igazi.

Fegyverkovácsok már készítették a nyílhegyeket, élesítették a kardokat, csákányokat, harcosok ökörbőr-páncéljukat javítgatták és szállásról szállásra járt a szó: ki lesz az új vezér?

Attila?

– Minek háborúzni? – mondogatták az óvatos vének. – Róma küldi az
aranyat, s mindenünk megvan, amit szemünk-szánk megkíván!

De a fiatalok unták már a békés életet, s csatázni akartak.

A negyvennapos gyászidő letelt, s Budát eltemették fejedelmi pompával,
ahol ma Buda városa áll. Összegyűltek a nemzetségek fejei, hogy új
vezért válasszanak a nemzet élire. Szokás szerint, ha senkinek nem volt kifogása ellene, Atillán volt az uralkodás sora. De ha valakinek is aggályai voltak, a többség szava döntött.

A nemzetségfők még mindég a tanácstűz körül ültek széles körben és
vitatkoztak, amikor egyszerre csak habzó lovon egy pásztorgyerek
nyargalt be közéjök.

– Ostort a tiszteletlen fickónak! – mordultak föl a tanácskozók, de a
pásztorfiú izgatott hangja túlkiabálta a szavukat.

– Urak! Hunok vezérei! Égő kard! Égő kard hullott alá az égből!

Attila fölkelt helyéről, kezének egyetlen mozdulatával lecsöndesítette
a tömeget, majd odalépett a reszkető inú, izzadt lóhoz, s leemelte róla a fiút.

– Beszélj, fiam – mondta –, s hangosan, hogy mindenki megértsen.

– Új legelőhelyre tereltem a jószágot tegnap – mondta izgatottan a
gyerek –, s az éjszaka folyamán tüzet láttunk aláhullani az égből, nem
csupán én, de a többiek is mind. Azt gondoltuk, istennyila volt. De ma
reggel látom ám, hogy sánta az egyik üsző, s ahogy megnézem jobban,
bizony mély vágásból csorog a vére. Nézek körül a legelőn, hogy mibe
is vághatta meg magát, s hát a felkelő nap fényében csak látom, hogy
valami lángol a fű között. Odamegyek, s hát Uram bocsá’, egy kard vagyon ott, félig a földbe fúródva, ahogy egyenest aláesett az égből, s csak úgy szórja a lángot!

– Nyergeljétek a lovamat – szólt Attila a kísérete felé –, s te, gyerek, mutasd meg a helyet, ahol a kardot láttad!

Lóra ültek a nemzetségfők is mind, s élükön Atillával, Attila nyergében a pásztorgyerekkel kinyargaltak a nyugati legelőre. Hamarosan láthatták is már a keskeny, kék füstoszlopot fölfelé emelkedni a mező közepéből.

Mikor odaértek, utolsót lobbant szikrázva a láng, s íme, ott a szemük előtt egy kard izzó, csillogó hegye meredt ki a legelő földjéből. Attila leszállt a lováról, s fövegét levéve, mintha csak szent földre lépett volna, közelebb ment a különös kardhoz. Majd föléje hajolva, óvatosan megérintette a kezével. S abban a szent pillantásban a kard kiugrott a földből, saját magától s egyenesen Attila markába szökött.

Olyan csodálatosan szép kard volt, amilyent emberi kéz nem is készíthetett volna. Szikrázva csillogott a pengéje, s markolatán ott ragyogott Nimród király ősi szent jelvénye, a nap.

Döbbenet moraja ment végig a nemzetségfők sokaságán. S míg valamennyien rendre levették a fövegüket, a táltos ég felé emelte karjait, s a hangja remegett, amikor mondta:

– Jelet küldött az Úr! Kardot adott Attila kezébe! Dicsőség és tisztelet adassék Atillának, az Úr választottjának, a világ urának! Az Úr áldása Atillán vagyon!

– Éljen Attila, minden hunok uralkodója, Isten ostora! – kiáltotta a tömeg.

– Világhódító Isten kardjának birtokosa, Attila, vezess!

– Világhódító Attila, vezess! – harsogta a visszhang, amerre csak hun
sátrak álltak, hun tüzek égtek. – Attila, vezess!

sztez
o Szerkesztés
o 2010. október 10.
o 0 hozzászólás
o nincs értékelés
*
A MAGYAROK "HONFOGLALÁSA", AZAZ A KÁRPÁT-MEDE

A MAGYAROK "HONFOGLALÁSA", AZAZ A KÁRPÁT-MEDENCÉBE VALÓ VISSZAKÖLTÖZÉSE

Székesi Tkés Emil Zoltán

A "honfoglalás" szó viszonylag új keletű. Anonymus 1195 körül, Kézai Simon 1283-ban "visszaköltözésnek", Thuróczy János 1488-ban "visszatérésnek", Székely István 1559-ben és Heltai Gáspár 1575-ben "második bejövetelnek", a Képes Krónika 1490-ben, Ranzano és Bonfini mester 1497-ben pedig "nagy visszaköltözésről" írnak. Bár a monarchikus időben elutasították a magyarságban élő "hagyományos" Kárpát-medencébe való visszatérés-tudatot és igyekeztek népünk történetének legjelentősebb szakaszát deheroizálni, ma már újra tudjuk és valljuk, hogy a "visszatérés" vagy a "honfoglalás" szervezett és tudatos katonai tevékenység volt.

- A honfoglalás ideje. Sokáig nem tudták pontosan a honfoglalás idejét; Anonymus 903-ban, a Bíborbanszületett Konsztantín 950-ben, a Zágrábi és Váradi Krónikák 889-ben, Székely István 888-ban adták meg ennek évét. A magyar krónikák zöme Regino prümi apát, illetve az őt követő Altaichi Évkönyvek évszámát fogadta el a XI. századi elveszett gestát tükröző Zágrábi Rövid Krónika, Anonymus és Ákos mester, de náluk a római szám másolási hibákból 884, 888, illetve 872-re torzult. A magyar kultuszminisztérium 1882. október 17-én felszólította a Tudományos Akadémiát, hogy állapítsa meg a honfoglalás pontos évszámát. Ez 1882. október 25-én megállapítását a következőkben foglalta össze: "A magyarok 888 előtt a mi hazánk területén még nem telepedtek meg, s hogy 900-ban a magyar állam már meg volt alapítva". A honfoglalás pontos dátumának meghatározása ezután a német és magyar csillagászokra hárult. VI. Bölcs Leó bizánci császár krónikásától tudjuk, hogy Bizáncban 891. augusztus 8-án teljes napfogyatkozás volt. Ebből Theodor Oppolzer 1887-es táblázatai alapján a kiváló magyar csillagász Lakits Ferenc 1890-ben egyértelműen megállapította, hogy a magyar honfoglalás ideje 895-ben volt. Adminisztrációs okok miatt azonban a millenáris ünnepségek terve csak 1892-ben került az országgyűlés elé. Hiába iktatták törvénybe az 1895-ös kezdési időpontot, a szakemberek szerint a felkészülés és a tervezett kiállítás időigénye még legalább négy év volt, azért a millenáris ünnepségeket csak egy év késéssel, 1896-ban tartották meg, így a magyar kormány 1896-ot tűzte ki a millenáris ünnepségek esztendejéül meghagyva a honfoglalásnak 895-ös dátumát.

- Európa a honfoglalás idején. Jóllehet Bizánc elvesztette a keletrómai birodalom területének nagyobbik részét, megtartotta Dél-Itáliát, Szicíliát, a kisázsiai tartományokat és egységes, centralizált államszervezetét. Visszaverték az arabok támadásait és keleten eljutottak az Eufrátész-Tigris vonaláig. A Balkánon a VII. század végén a bolgár-törökök meghódították a későbbi Bulgária területét és összeolvadva a szlávokkal erős államot hoztak létre, amely a IX. században áttért a bizánci keresztény hitre. Ezt az államot 1018-ban a bizánciak foglalták el; az adriai partvidéken kis városállamok alakultak. A IX. században létrejött előbb a kijevi Oroszország, majd az Orosz Állam, amely sorra igázta le a szláv törzseket. Oroszország területe leverve a kazárokat és a besenyőket, hamarosan a Kárpátoktól a Kaukázusig terjedt és rendezte viszonyát Bizánccal. A nyugatrómai birodalom központi területén Itáliában a IX-X. században már nem volt központi hatalom; a nagyszámú hercegség és őrgrófság és a pápaság állandó harcot folytatott egymás ellen. A X. század első harmadától német uralkodók álltak a római egyház élén. A 890-es évek táján Franciaország éppen kialakulóban volt Nagy Károly birodalmának romjain. A német Karolingok nyugaton a normannok, keleten a szlávok ellen küzdenek, délről pedig az arabokat verik vissza. A német királyság egyesítette Szászországot, Thüringiát, Svábországot, Frankóniát, Bajorországot, Lotharingiát és Burgundiát, de sohasem tartozott a római birodalomhoz. I. Ottó 962-ben itáliai győzelme után Rómában császárrá koronáztatja magát; ez a német-római császárság születésének dátuma. Az új császár könyörtelen harcot folytat az Elba menti szlávok, a csehek és a lengyelek ellen. Ibéria mór kézben van és megindul az új szellemi pezsgés. Skandináviában a viking uralkodók sorra megkeresztelkednek. Ír területen norvég királyság áll fenn. I. Alfréd angol királynak megalázó békét kell kötni a behatoló dánokkal. A cseh törzsfők és részfejedelmek hatalmát a X. század első harmadában II. Vratiszláv fejedelem fia, Vencel töri le, majd utódai - a Boleszlávok - egyesítik a cseh földet. A X. század végén a cseh fejedelem a német császár hűbérese lesz. A lengyel törzsek Krakkó székhellyel és Nagy-Lengyelországban központosulnak, a 30 törzsi szervezetet a Piaszt dinasztia csak a X. század végén tudta egyesíteni. 966-ban I. Mieszko felveszi a kereszténységet, szövetkeznek a németekkel és a X. század végén keresik a magyarok barátságát, de erejük felmorzsolódott és kénytelenek elismerni a német császár fensőbbségét.

A magyarság szervesen illeszkedik be az európai képbe, bár a magyarság történetének sok Európában nem ismert sajátsága volt. A magyarok Nyugat-Európában alig fél évszázaddal a normann "kalandozások" után jelennek meg. Európa a két nép cselekedeteit gyakran összemossa és az akkori keresztény felfogás szerint úgy véli, hogy mindkét népet az Apokalipszis lovasaiként Isten küldte a bűnös emberiség megbüntetésére. A magyarság egy szétesett Európába érkezett, amely soha nem tudta megbocsátani más mentalitásunkat, más kultúránkat és keleti vitalitással rendelkező magyarságunkat.

- A magyar honfoglalás előzményei. A magyar honfoglalás európai jelentősége abban áll, hogy egy Belső-Ázsiából elindult és Európa és Ázsia határán kialakult nép a Kárpát-medencében szilárd jogállamot hozott létre, amely egy évezreden át a Szent Korona alá tartozó népek között olyan viszonylagos békét és jogokkal biztosított együttélést teremtett, ami felé Európa népei ma törekednek. Az önállóvá vált, egységes etelközi magyarság felelősséggel gondolkozó vezetőiben a 890-es évek elején már tudatosodott az új hazába költözés igénye. Felmérték, hogy akkori szállásaik nem nyújthatnak számukra hosszú időre békés és biztonságos hajlékot, hiszen Etelköz határait nem lehetett biztonságosan védeni. Ezzel szemben a Kárpátok hegyszorosainak elzárásával elejét lehetett venni a váratlan rajtaütéseknek és ennek a földnek a képe teljesen megfelelt a magyarság ősi gazdálkodásának; nagy kiterjedésű, dús, füves legelők és jó szántóföldek álltak rendelkezésükre, és ez volt az a föld. ahova a magyarok "ősei" - a hunok is - eljutottak. A Kárpát-medence tulajdonképpen a nagy eurázsiai sztyepnek a legnyugatibb része. A magyarok vezetői tudták, hogy ezt a területet könnyen birtokba vehetik, hiszen egyrészt nem volt szilárd katonai hatalom a Kárpát-medencében, másrészt pedig ott olyan népek (hunok-avarok) élték békés földműves és állattartó életüket, akik korábban szintén valamely belső-ázsiai törzsszövetségből váltak ki; életmódjuk és kultúrájuk sokban hasonlított a magyarokéhoz.

A 894 körüli délkelet-európai népmozgások közvetlen elindítója egy rendkívüli méretű

muszlim támadás volt. Az Aral-tótól délre fekvő országok (Khorezm, Buhara, Khoraszán, Szeisztán) a Szamanida-dinasztia kezére került. Az úzok állatállományuk nagy részének elvesztése miatt nyugati szomszédaikra, az Urál-vidékén élő besenyőkre támadtak, akik átkeltek a Volgán és a Don folyóig jutottak előre és az attól nyugatra levő területeken kerestek veszteségeikért kárpótlást. 894-ben a görögök a magyarokat kértek segítségül Simeon bolgár uralkodó ellen. Ezt a két magyar lovashadosztályt - 10-12 000 lovast - Árpád fia Levente vezette; a magyar haderő Bulgária északi részét megbénította, a fővárost is elfoglalta és Simeont is képtelenné tette a háború két fronton való folytatására. így a bolgárok kénytelenek voltak a bizánciak békefeltételeit alkudozás nélkül elfogadni. Ezután a görögök már nem szállították vissza a magyar csapatokat a Dunán. Sem történettudományunk, sem hadtudományunk mindeddig egyetlen elismerő mondatot nem írt arról, hogy a balkáni hadcsoport a váratlan különbéke által teremtett katasztrofális helyzetben is helyén maradt, és az immár nagy túlerővel szemben csaknem egy teljes hadosztály feláldozása árán példásan teljesítette feladatát.

Még ugyanabban az esztendőben - 894-ben - a morva Szvatopluk is a magyarok segítségét kérte a frank-bolgár koalícióval szemben. Szvatopluk követeit elküldte Árpádhoz és Kurszán kendéhez azzal, hogy indítsanak hadat a Kárpát-medencébe és támadják meg ellenfeleit. Ennek a nagy horderejű szerződésnek a sok változatban fennmaradt emléke a fehérló monda, mely szerint a morva Szvatopluk szerződést kötött Árpáddal. A monda szerint Árpád Arábia aranyával aranyozott fehér lovat, aranyozott nyerget és arany féket (zablát), egy csomó perjefüvet, egy korsó dunavizet és egy marék fekete fövenyt küldött a morva nagyúrnak országa fejében. Ez utóbbi tárgyak az országvételnek ősi belső-ázsiai szerződés-rítusa volt. Árpád hadnépével, amely nagyrészt a magyarokhoz csapódott 3 kazár (kabar=lázadó) csoportból állt, Pannóniában tartózkodott, amikor Szvatopluk 894 őszén váratlanul meghalt. A magyar csapatok a Felső-Tisza vidékére vonultak vissza, a kabar kazárok pedig kisebb hadműveletekkel az ország déli és délkeleti "bolgár végeket", a bolgár földvárakat (Csongrádot, Titelt) és a bolgárok kezében levő erdélyi sóbányákat foglalták el. Végső soron a 894-es katonai akcióhoz kapcsolható a honfoglalás kezdete. Mivel a dendrokronológiai vizsgálatok tanúsága szerint 894-895 tele igen kemény és hosszú volt, az Etelközben maradt hét törzs beszállásolta magát Kijev, Rjazany és a többi szláv település házaiba, hogy 895-ben - legvalószínűbben május 10-e körül - tudatosan és szervezetten visszafoglalhassa Attila ősi birodalmát, a Kárpát-medencét.

- A magyarok honfoglalás és megtelepedése Pannóniában. A történelem a honfoglalás kezdetét a bolgárokkal szövetkezett besenyő-támadással magyarázzák, holott ennek nem igen volt szerepe a 895-ben már megkezdett honfoglalásnak. Magáról a besenyő támadásról csak egyetlen szerző, a Bíborbanszületett Konsztantín császár emlékezik meg, ami jelzi ezen esemény jelentéktelenségét. A honfoglalás időszerűségét a Dunántúlt kivéve, - amelyet a magyarok csak 900-ban, Arnulf frank uralkodó halála után foglaltak el, - a Kárpát-medence "üressége", Szvatopluk halála és a bolgár központok megszűnése indokolta. 895 tavaszán Árpád és a hozzá csapódott kabar csoportok ("törzsek":) már az országban voltak. A Kárpátok keleti részén tartózkodó magyar törzsek legvalószínűbben május 10-ike körül a hozzájuk legközelebbi, a Vereckei-, a Tatár- a Radnai-, a Borgói-hágón, valamint a Békási-, az Ojtozi- és a Bodza-szoroson át vonultak a Kárpát-medencébe; a dél-erdélyi és az al-dunai szorosokat a bolgár fenyegetettség miatt nem vehették tömegesen igénybe. A magyarok zavartalanul családostól állataikkal, növény-dugványaikkal ökör-vontatta echos szekerekkel lovon űlve nem "megtépázva" menekültek be -, amint ezt elleneink állítják -, hanem harci erejük teljében úgy vonultak be, hogy ottani berendezkedésük után négy év múlva már megkezdhettek tervezett felfedező-útjaikat Nyugat-Európa felé. Ez a honfoglalás utáni négy év a végleges berendezkedéssel telt el. Árpád békét kötött az ország északi részén levő morvák maradékaival "igen biztos békét kötöttek" (Kézai Simon) az oroszokkal, sőt az oroszok közül sokan a magyarokkal tartottak (Anonymus). A félmilliónyi honfoglaló magyar rövid idő alatt magába olvasztotta az itt talált kis számú szláv, esetleg bolgár lakosságot. Az itt maradt hunok és avarok utódaival békében éltek, az ország szélein pedig gyepűrendszert alakítottak ki az esetleges támadások ellen. A gyepűrendszer határőreinek kizárólag megbízható magyarokat és a magyarokkal rokon törzseket; az oroszokkal, a szlovákokkal és az osztrák őrgrófsággal szemben besenyőket, jászokat és székelyeket állítottak. A magyarság a X. század folyamán is megőrizte az egykorú nyugat népeitől lényegében elütő életformáját, sokáig még nagyállattartó lovas nép maradt anélkül azonban, hogy ennek az életmódnak előfeltételei a régi értelemben adva lettek volna.

Az ország meghódításának befejeztével a Tisza és a Maros találkozásának tájékán, egy tóvá szélesedő folyamág melletti erdőben feltehetően 895 május végén Árpád országgyűlést tartott, ahol "a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is, hogy miképpen szolgáljanak a vezérnek meg főembereinek, vagy miképpen tegyenek igazságot bárminő elkövetett vétkekért. Egyszersmind a vezér, velejött nemeseinek, különböző helységeket adományozott összes lakosságukkal együtt. Azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el, mert ott ejtették szerét az ország egész dolgának" (Anonymus). Ez ma Pusztaszer. A Dunántúl elfoglalása és a morváknak a Kisalföldről és a Vág-völgyéből való kiszorítása (Nagy-Morvaország 902-ben szünt meg) után 900-ra az egész Kárpát-medence magyar kézre került, ezért ezt az időt tarthatjuk a honfoglalás befejező évének; eddig tart a magyar őstörténet és ekkor kezdődik a magyarság történelme.

- A "kettős honfoglalásról". A honfoglalással, illetve a Kárpát-medence visszafoglalásával kapcsolatban az utóbbi évtizedekben egyre többet hallani László Gyula un. "kettős honfoglalásáról". Az eszme nem új, azt már régebbi szerzők - így Nagy Géza 1896-ban - leírta, csak a második világháború utáni időkben, amikor teljesen eltorzult magyar őstörténetet tanítottak, hatott újszerűnek. Ma már természetesnek tűnik az, hogy a Kárpát-medencébe a hunokkal és az avarokkal olyan népelemek kerültek, akik Belső-Ázsiából indultak és nyelvük, kultúrájuk, életmódjuk és testalkatuk nagy vonalakban azonos vagy hasonló volt a magyarokéhoz. Ennek értelmében ma már újra a "hármas honfoglalást" (a hunokét, az avarokét és Árpád népéét) vesszük természetesnek. László Gyula e nézetet abban az időben "melegítette fel", amikor a Sztálini- (Rákosi-) korban azt tanították fiataljainknak, hogy a harmadik avar-hullám - Baján kagán halála - után a Kárpát-medencét a szlávok vették birtokba; itt minden szláv volt. Ezt a téves ideológiát kivédendő László Gyula a harmadik avar-hullámot már "magyarnak" minősítette, ami részben igaz, de részben nem. Ma már nem azt mondjuk, hogy a hunok vagy az avarok már "magyarok" voltak, hanem azt, hogy ők is Belső-Ázsiából indultak el és más úton, más időben és a magyarokéhoz hasonló kultúrával érkeztek a Kárpát-medencébe.

A "kettős honfoglalás" mára már túlhaladott tana László Gyula (+) megfogalmazásában a következő: "Árpád magyarjai a honfoglaláskor itt már magyar népet találtak. Ezek az onogurok (3. avar-hullám), akik 670 táján árasztották el hatalmas tömegeikkel a Kárpát-medencét… Árpád magyarjainak szállásterülete és a késő-avar - onogur szállásterületek kiegészítik egymást, és a kettő adja a XI. századi magyar településrendszert… az onogurok megérték Árpád magyarjainak megjelenését a Kárpát-medencében (ezt soha senki kétségbe nem vonta)… A késő-avar - onogurok lakta területek helynevei is jórészt magyarok, pedig itt Árpád magyarjainak nyoma sincs. Nagy területeken hiányoznak Árpád magyarjai, de nagy lélekszámú temetőkkel sűrűn jelennek meg az onogurok…"

László Gyulának ezen "elmélete" régi és mai igazságok természetes kompilációja; elméletét az idő és a tudomány már túlhaladta, de a szláv-finnugrista szocialista őstörténészek világában ez is "előrehaladásnak" számított. A szakemberek előtt ismeretes Anonymusnak azon írása, mely szerint a magyarok az avarokkal és az onogurokkal együtt foglalták el a Kárpát-medencét. A Tarih-i Üngürüsz szerint "amikor Hunor (azaz Árpád népe) Pannónia tartományba érkezett, látta, hogy az ottani népek az ő nyelvükön beszéltek". A kijevi Orosz Őskrónikában pedig ezt olvassuk: "Keletről, a szkíták földjéről először a bolgár-törökök (hunok) érkeztek és telepedtek A Duna mentén, majd az oborok és a fehér ugorok következtek (ezek az avarok és a hozzájuk csatlakozott onogurok), később a fekete ugorok érkeztek (ez Árpád népe)…" Ismert, hogy egy népen belül a "fehér" és a "fekete" csoport megkülönböztetése a belső-ázsiai népeknél gyakori. Ezt olvassuk Prokopiosznál a hunokról, a Nesztor-krónikában az ugorokról, Querfurti Brunónál az ungrikról és Aderamus Cabannensisnél a magyarokról. Csallány Dezsőnél pedig ezt olvassuk: "Két honfoglalásunk is volt, a 468-as Baján kagán népességével… a második honfoglalás 896-ban történt…"

Székesi Tőkés Emil Zoltán

A MAGYARSÁG "KELETI" ELEMEI

Török és más, főleg iráni "csatlakozott" népek, mint a magyarság ötvözőelemei

A magyarság - azt akár a hunoktól a kunok megtelepedéséig számoljuk, akár Árpád népére korlátozzuk - a Kárpát-medencébe való jutása előtti évszádokban szinte csak türk (török) és iráni népekkel találkozott, velük és köztük élt vagy velük egy szövetségben volt. E török és iráni népek nyelvükben, kultúrájukban és biológiai adottságaikban fontos szerepet játszottak a magyarság kialakulásában. "Ha a magyarság a IX. századtól visszafelé egészen az V. századig - vagy még sokkal korábbig - kimutathatóan török és iráni népekkel élt együtt, akkor nyilvánvalóan keleti, török eredetű ez a nép" - olvassuk Ligeti Lajosnál.

Az avarok

Amikor Árpád népe a Kárpát-medencébe érkezett, az avarok már 568 óta itt éltek. Az avar éppoly lovas nép volt, mint a magyar és ugyancsak Belső-Ázsiából jött más törzsszövetségből kiszakadva, más időben és más úton, mint Árpád népe. Az avarokat utolsó összetartó kagánjuk halála után a Kárpát-medencéből senki el nem űzte, senki el nem pusztította, ezért megérve a honfoglalást a X. századi magyarságnak szerves részévé váltak.

Az avarok eredetét illetően két nézet van: az egyik szerint a zsuanzsuanoktól származnak. A zsuanzsuanok (zsou-zsanok) a Kr. utáni V. században hoztak létre birodalmat Kelet-Turkesztánban; kánságuk Madzsuriától a Tárim-medencéjéig terjedt. Birodalmuk egy részét a hua törzs alkotta, amelynek korabeli kiejtése var volt. 546-ban a zsuanzsuanok ellen fellázadtak a tielö (török) népek és legyőzték a zsuanzsuanokat. A belső-ázsiai hagyományok szerint a zsuanzsuanok egy része a kínaiakhoz menekült, nagyobb része pedig nyugat felé indult, bár a kínai források a zsuanzsuanoknak nyugatra való vonulásukról hallgatnak. A másik felfogás szerint az avarok az Altaj vidékéről érkező heftalitáktól (vár-hunoktól, fehér hunoktól, illetve a hyonoktól) származnak, akik Közép-Ázsiában önálló államukat Kr.u. 350-ben hozták létre az ősi Baktria területén. Ezt 558 körül a türkök és a perzsák megdöntötték; az avar követek uarhonita (varhonita) néven már ugyanebben az évben megjelennek Bizáncban. A legelfogadott elmélet az előbbi kettőt ötvözi. E szerint az avarok részben zsuanzsuanok, részben fehér hunok, azaz heftaliták, mondván, hogy a Kr. utáni V. században a hun-varok és a zsuanzsuanok együtt éltek és egy birodalmat alkottak vagy a belső-ázsiai zsuanzsuanok Közép-Ázsiában a heftalitákat magukba olvasztva indultak el Európa felé.

Bármelyik elméletet is fogadjuk el, az avarok rövid ideig (10-20 évig) a délorosz és ukrán sztyep-területen tartózkodtak, ahol idegen harcosokat is maguk közé vettek. Félelmetes hadseregükről a kaukázusi Nart-eposz tanúskodik. "A legyőzhetetlen avarokról" 558-ban Menandész Protektor és a Hitvalló Theophánész is megemlékezik. 568-ban a Kárpát-medencébe érve legyőzték a gepidákat és a langobardok gyors elvonulása után megszállták a Dunántúlt is. Történészeink szerint a Kárpát-medencébe költözött első avar hullámot 568-665-ig, a másodikat 665-710-ig és a harmadikat 710-tól 830-ig számítják. Megérkezésük után egy évtized alatt országukat és hadseregüket megszervezve erős birodalmat alakítottak ki.

Az avarok nyelvéről edények talpán, övcsatokon és tűtartókon számos türk rovásírásos emlék maradt fenn, amelynek alapján Bakay Kornél azt állapította meg hogy "nagyobbrészt ők is magyarul beszéltek". Vallásukról Metód püspök legendájában olvassuk, hogy "voltak régi könyveik és tisztelték a Teremtő Istent". Az avarok országa élén a kagán (hagan), a legfőbb uralkodó állt, feleségét hatun címmel illették; mindkét cím belső-ázsiai eredetű. A kagán után a jugurrus következett, őt a tudum (todan) követte, kinek egy-egy országrész volt hatalmában. A tarchánok az adóbeszedést biztosították, a legalacsonyabb szintű vezetők a bégek voltak. A szellemi életet a főtáltos irányította. Az avarok 120-140 lelket számláló és 2-3 "szárnyra" oszló nemzetségekben éltek; egy-egy faluban 2-3 nemzetség élt együtt. Az avarok komoly állattenyésztéssel és földművességgel rendelkeztek, ismerték a szőlőtermesztést és a borkészítést. Vas eszközeiket és fegyvereiket gyepvasércből damaszkolással állították elő.

A török kazárok és a kabarok

A "türk" elnevezés az V. század óta ismert a kínai forrásokban tu'küe, t'ucsüe alakban, de a török nép más néven régtől fogva élt őshazájában Belső-Ázsiában, az Altaj-hegység táján. 439-ben az Asina-nemzetség vezetésével a zsuanzsuanokhoz menekültek, majd 552-ben önállósodtak és megalapították az Első Türk Kánságot, amely alá a kitajok, az eftaliták és a krigizek, majd az ogurok és a szogdok is tartoztak. 568-ban türk követség érkezett Bizáncba és felajánlották segítségüket a bizánciaknak az avarok megfékezésére. Az Első Türk Törzsszövetséget 630-ban a kínaiak szüntették meg. A keleti türkök 679-ben fellázadtak kínai uraik ellen és 687-ben létrehozták a Második Türk Törzsszövetséget, amely helyét 745-ben egy másik türk népnek, az ujgurnak adta át.

A türköket általában keleti türkökre (jakutok, kazári tatárok), középázsiai türkökre (kirgizek, kínai tatárok, özbegek, volgai tatárok, krimi tatárok, baskírok, tipterek, miserek és csuvasok) valamint nyugati türkökre vagy törökökre szokták osztani, ahova a türkmenek, a tekke-turkománok, az azerbajdzsáni tatárok, a dungánok, kazárok, az ujgurok és az oszmán törökök tartoznak. A türköknek sok arameus eredetű rovásírásos emléke maradt fenn, társadalmi szerkezetük hasonló az avarokéhoz azzal a különbséggel, hogy a bégeket bőknek nevezték.

- A török nyelvű kazárok eredete ismeretlen; minden ismert adat (Agathiae Scolastici, a Ravennai geográfus stb.) arra mutat, hogy a kazárok a kaukázusi szabirok, a kaukázusi onogurok, a kálizok (horezmiek) és a barszilok (bercelek) törzseiből ötvöződtek, akik viszont a "hun népek közé" tartoznak. (Más nézet szerint a kazárok az ujguroknak nyugatra vándorolt kaszar törzse). Chorennei Mózes már a III. században tud róluk, de Európában csak a VI. században tűnnek föl. A VII. század húszas éveiben Hérakliosz bizánci császár a perzsák ellen erős szövetségesre talált a kazárokban. A nyugati türk uralom összeomlása után 630 körül a kazárok önállósították magukat és a kazár uralkodó felvette a kagán nevet, az alánokkal szövetséget kötöttek, leverték az arabokat és Bizánccal is szövetkeztek. Így "Kazária" népeihez a türk kazárokon kívül irányi nyelvű kálizok (korozmák), alánok (eszlárok, varsányok), bolgár szuvarok és ötvözőelemük, a bercelek (barszilok) is tartoztak. Kazária déli határa a Kaukázus volt, birodalmuk keleten a Volga torkolatától észak felé a mai Kazányig terjedt, nyugaton a Pontusz északkeleti partvidéke, sőt a IX. századtól Kijev is Kazáriához tartozott. Uralmukat 965-969 között Szvajoszláv orosz fejedelem törte meg, amikor elfoglalta fővárosukat, Szarkelt.

A kazárok írása a türk rovásírás, amelynek emlékeit ott találjuk a szarkeli téglákon, a novocserkaszki kulacson és sok más helyen. A magyarok ősei nem ellensége, hanem rokona és szövetségese volt a kazároknak és "három évig együtt harcoltak a kazárok minden háborújában" (Bíborbanszületett Konsztantín császár), majd a magyarok és a kazárok útjai 820 körül elváltak egymástól. Levedi vajda kazár hercegnőt kapott feleségül az uralkodótól.

- A kabarok. 830 körül a Kazár Kánság nyugati területének népei fellázadtak a központi hatalom ellen; lázadásukat a kazárok leverték, de ők elhagyni kényszerültek a Kazár Kánság területét. A források, krónikáink és a magyar hagyományok szerint a lázadás leverése után a felkelők nagy része a kazároktól éppen eltávolodó magyaroknál talált menedéket és nyolcadik törzsként kabar (kovár=lázadó) néven Levente vezérletével Árpád vezér mellett, mint csatlakozott nép elsőként foglalta el a Kárpát-medencét. A kabarok soraiban muszlim vallású keleti néptöredékeket (horezmieket), alánokat (kálizokat) és jászokat (alánokat) feltételezhetünk. Szállásterületük először Erdélyben a bolgárok által régebben tartott sóbányák területén volt, majd eljutottak a Temesközbe, a Duna-Tisza közére, Bihar, Nyitra megyékbe és máshova is. Neveik - Berény, Örs, Varsány, Eszlár stb. - ma is élnek A kabarokról a Bíborbanszületett Konsztantíntól és gesztáinkból sok pontos adatot kapunk.

A kálizok, a böszörmények és a bercelek

- A káliz a középiránihoz hasonló nyelvet beszélő indoeurópai nép. Ötvöződésük helye a Kr.előtti XIII. században az Amu-darja deltája körüli Horezm volt. A dinasztia létrejötte után hurrik, masszagéták és szkíták is bekerültek a kálizok közé. Híres öntözőcsatornáikat a Kr. előtti VIII-VI. századok között építették. Horezm függetlenségét a Kr. utáni I. században a kusánok szüntették meg, majd a Szászánida időkben újra visszanyerte. A birodalom előbb a heftaliták uralma alá került, majd 710-ben az arabok foglalták el. A VIII. században szoros kapcsolat alakult ki Horezm és Kazária között; ekkor kerültek a kálizok Európa történelmi színpadára. Jelenlétükről Al-Tabari és Maszúdi tudósítanak. Nagy valószínűség szerint a kálizok a kabarokkal együtt jöttek be az országba. Bekerülve az országba jelentős szerepük volt. Egy részük katonai segédnépként szolgált, ezért a gyepükre - főleg a délire - telepítették őket. Az 1151 körül Magyarországon járt Abu Hamid al-Andalusi al-Garnáti közli, hogy itt ezerszámra élnek hvárezmiek utódai, akik a királyt szolgálják; nyilvánosan keresztények és titkolják az iszlám vallást. A kálizok az országban a királyi jövedelmek kezelői és pénzverők voltak. Nevük számos helységnévben maradt fenn (Kalász, Káló, Kálóz, Kálozd stb.) Krónikáink szerint a honfoglalás előtt a magyarokhoz egy khorezmi nemzetség (de gente Corosima) csatlakozott. A Képes Krónika írja, hogy Csaba felesége - és így Ednek és Edömének, (akitől az Aba nemzetség származtatja magát) az anyja - sorosinai (horezmi) származású.

- A magyarországi muszlimok ("ismaeliták", "szaracének":) magyar neve böszörmény volt. jelentős muszlim települések voltak a Nyírségben (Hajdúböszörmény stb.).

-A kabarok (kazárok) összetevő népei között voltak a barszilok (bercelek). Az ujgur feliratokban és bizánci szövegekben találkozunk egy barsil nevű néppel, amelynek egyik része az Urál hegységtől keletre, a másik része attól délre élt. E nép nyugati ága a kazárok közé integrálódott be, majd az azokból kivált kabarokkal együtt bekerült a Kárpát-medencébe.

A szabírok (szavírok)

A szabír népnevet először Priszkosz rhétor jegyezte fel Kr.u. 465 táján, amikor arról ír, hogy 463 táján a szabírok a szaragurokat és az ugorokat, a bolgártörök pedig az onogurokat elűzték ősi szálláshelyükről, és 515 előtt ők is letelepednek a Kaukázus északi előterében. Egy részüket 558-ban bizánci megbízásból az avarok kényszeríttették továbbvonulásra, más részük örmény területen telepedett le. A szabír népet az írott források (Menander protektor [VI. század], Propópiosz [490-562?], Malálasz Joánnész [491-578], Theophánész Confessor [760-817], Kedrénosz Georgiosz [XI. század] stb.) hunoknak, illetve szabír hunoknak nevezik, akik már 515 táján a Kaszpi-kapu fölött laknak. Ugyancsak fontos momentum, hogy Al-Tabari leírja, hogy amikor a Kaukázustól délre, Al-Laksz környékén az onogurok és a szabírok az arabok ellen harcoltak, 50 ezer főre tehető csoport vonult menekülésszerűen északabbra; ők alapították Dentumagyariát. Utoljára 578-ban esik szó róluk. A kutatók nagyrésze azt írja, hogy a "szabírok eredetét nem ismerjük", de annyit elfogadnak, hogy a hun népcsalád tagjai voltak. (Mivel eltűnésük [véletlenül] egybeesik a kazárok megjelenésével, sokan indokolatlanul e két népet azonosítják.) Mivel a Bíborbanszületett Konsztantín szerint a magyarokat "nem türköknek, hanem valamilyen oknál fogva szabartoi aszphaloinak ("rendíthetetlen szavárdoknak":) nevezték… Amikor a türkök (magyarok) és az akkor kangarnak nevezett besenyők között háború tört ki, a türkök hadserege vereséget szenvedett és két részre szakadt; az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le s ezeket a türkök régi nevén mostanáig (Kr.,u. 950 tájáig) szabartoi aszphaloi-nak hívják, a másik rész nyugatra ment lakni, az Etelköz nevezetű helyekre…" Ebből a leírásból Bakay Kornél egyértelműen azt a következtetést vonja le, hogy "a magyarokat szavárdnak, szabírnak nevezték és a szabír-magyarok egyik későbbi szállásterülete nem az Urál vidékén és Nyugat-Szibériában, hanem a Fekete-tengerbe ömlő Kubán-folyótól délre, a Kaukázus vidékén volt… Ha a magyarok neve még a X. században is szavárd-szabír volt, akkor a szabírok egy részében ősmagyarokat kell látni. Az ősmagyarság tehát két nagy csoportból jött létre: magyarul beszélő szabír-hunból és törökül beszélő onogur-türkből". Amúgy a Bíborbanszületett VII. Konsztantín császár leírásából világosan következik, hogy a magyarok egy része a Kaukázus előterében maradt - ők a szavárd magyarok, más része, pedig a Kaukázusból (a feltételezett Levédián át) Etelközbe, majd onnan a Kárpát-medencébe költözött. A szabírok hun származása bizonyítja a magyarok hunokkal való rokonságának a tudatát.

Az onogurok (ogurok) vagy bolgár-törökök

Az ogur (onogur vagy bolgár) az az első biztosan török nyelvű népcsoport, amely az V-X. század között a belső-ázsiai szepvidékről Kelet-Európába költözött. Európai megjelenése előtt a Szir-darja középső folyásának vidékén, a Kazak-sztyep déli részén lakott, mint a nagy tielö törzsszövetség nyugati tagja. (A tielö törzsszövetség történetét egészen a Kr. előtti III. századig tudjuk visszavezetni; korábban tingling és tili néven, a Kr. utáni IV. századtól pedig tielö és kaokü néven szerepeltek).

453 - Attila halála - után új népek lettek az eurázsiai sztyep urai: az ogurok. Törzseinek nevei: szaragur (saragur, sara ogur), onogur (on ogur), kuturgur (kutur ogur) és uturgur (utur ogur). Az "új" népek ott tűntek fel, ahova Attila halála után a hunok egy része visszaköltözött; nyilvánvaló, hogy az új népek Attila hunjai maradékaival keveredtek. 463 táján a szaragur, az urog (ogur) és onogur nép képviselői jelentek meg Bizáncban. Az onogurok (bolgárok) az V-VII. században már a Fekete-tenger északi övezetében éltek és onnan vezették hadjárataikat a Balkánra. 600 körül, amikor a bolgároknak sikerült lerázniuk a kazárok uralmát a Maeotis fölött birodalmat hoztak létre; ez Kovrat halála után szétesett. A kazár birodalom meggyengülése után előbb a pontusi, majd a bolgárok volgai ága jutott hatalomhoz, másik része délnyugat felé vándorolt; a mai Bulgária megalapítói a Bulghariosz és Khazarig bolgár testvérpár. A bolgároknak (a "nándoroknak":) a Duna mentére vonulását a 800-as évekre tehetjük. Itt kerültek a magyarok a bolgárokkal Kazária után újra kapcsolatba, akiknek egy része eltávozott a Kárpát-medencéből, más része ittmaradt és beolvadt a magyarságba.

Az úzok vagy oguzok

Az oguz törzsek a Kr. utáni VI. században tűnnek fel az Első Türk Birodalom (552-630) alávetett népei között. A kínai források "kilenc törzs" (tokuz oguz) néven emlegetik őket. Ekkor a Türk Birodalom északi részén, az Altaj-hegység és a Bajkál között éltek; központjuk feltehetően a Szelenga völgyében volt. Az oguz - és a velük rokon ujgur - törzsek a kinaiak által tielőnek nevezett nagy törzsi csoportosulás keleti ágát alkották és viszonylagos különállóságukat a türk fennhatóság alatt is megőrizték. A kínai függőséget lerázó Elteris kagán (682-691) a 744-ig fennálló Második Türk Birodalom megalapítója öt hadjáratot vezetett az oguzok ellen, akik csak nagy harcok árán hódoltak be. A Második Türk Birodalom bukása után az oguz törzsek nyugat- és délnyugat, a Balhas-tó és az Iszik-köl vidékére, majd az Aral-tótól északra fekvő sztyepvidékre vonultak. A Számánida Emírség 893-ban megtámadta az oguzok nyugati törzsszövetségesét az úzokat, akik a besenyők szállásterületét elfoglalva azt a IX. század végi népvándorlást indították el, amely végül is a magyar honfoglaláshoz vezetett. Az oguzok többsége keleten maradt, majd más népekkel szövetségben, 1071-ben legyőzte a bizánci hadsereget. Az oguzok nyugati ágát a Bíborbanszületett Konsztantín Besenyőország, Kazária és Alánia szomszédságában írja le, mint bizánc szövetségesét, akik később a kijevi fejedelem oldalán a volgai bolgárok ellen harcoltak. Szállásterületük egyre csökkent; 1060 körül már a Bug és Szeret között, majd az 1064-1065-ös balkáni hadjárat után a Kijevi és Perejaszlávi Fejedelemség déli határvidékén találjuk őket. Ottani utódaik -, mintegy 300 000-en - a mai Moldovai Köztársaság területén élő gagauzok. Az 1060-1070-es években kisebb csoportokban az Al-Duna mentére és Erdélybe is beköltöztek. Krónikásaink feltehetően a "fekete kunok" néven írták le őket a kun-kipcsak "fehér-kun" törzsekkel szembeni megkülönböztetésül.

Az alánok (ászok, jászok)

Az iráni eredetű alánokról először a Kr. születése utáni időkből Lukiánosz tesz említést, aki szerint az alánok megegyeznek a szkítákkal nyelvükben, fegyverzetükben és viseletükben. Lukianosztól ismerjük meg az alánoknak Horezm szomszédságában levő Kang-kü (Kanga) országát, amelyről Josephus Flavius (37-100), Sztrabón és Ammianus Marcellinus (IV. század) is említést tesz. Az alánok közép-ázsiai szálláshelyükről a szkíták, a szarmaták és az aorszok után, Kr.u. 50 körül nyomultak be az Urál és a Kaszpi-tó között elterülő sztyepvidékre. 350 táján a hunoktól elszenvedett vereség után egy részük nyugatra menekült, részt vett a nagy népvándorlásban és Észak-Afrikában telepedett le. Más részük a Kaukázustól északra elterülő síkságon maradt. Itt előbb jelentek meg, mint a kazárok, akiknek uralma alá kerültek. Itt újra két csoportra szakadtak; a Kaukázusban megtelepedett részük többé kevésbé meg tudta őrizni függetlenségét és a VII. században bizánci hatásra kereszténnyé lett; ezeknek utódai a mai oszétek. Más részük a Kaukázus, a Maeotis és a Volga közötti vidéken, Alániában élte ősi módon életét. E területen játszódik le őseink Hunor és Magor mondája, akik a Maeotis ingoványaiban Belár alán uralkodó feleségeire és leányaira bukkantak. A honfoglalás előtt a magyarokhoz csatlakozott neve az oszlár és a varsány alán néprész nevekben maradt fenn. Helyüket a csatlakozott kabarok között kell keresnünk. A jászok, mint a kései alánok képviselői a IX. században a dél-oroszországi sztyepen mozogtak, egy leszakadt csoportjuk a Prut-folyó környékén telepedett le; ez a csoport az, amely a XIII. században a kunokkal együtt - feltehetően 1235 körül - a Kárpát-medencébe került. Az alánok magyar neve varsány; e név húsz településben is fennmaradt.

A szkíták ("szittyák":) és a szarmaták (masszagéták)

- A szkíta őstörténetünk egyik legellentmondóbb, de kialakulásunkban igen nagy szerepet játszó nép, hiszen egy része a Kárpát-medencében telepedett le és a későbbi "alaplakosságot" adta, más része pedig tovább élt a Kárpát-medencében letelepedett hunokban és az avarokban - így áttétesen a magyarokban. Janus Pannonius és Bonfini szerint a "szittya"-magyarok a szkítáktól származtak; e származás tudata sokáig a magyar népben élt. "Szkítia" középkori tana mitikus megfogalmazása volt a magyarság keleti származástudatának abban a korban, amikor őshazánkat tudományos kutatásokkal még nem tudták igazolni.

Ősi szállásterületük az ismeretlenség homályába vész. Első ismereteink a szkítákról az, amikor az iráni szkíta királyok Kr.e. 673-ban legyőzték az asszírokat és a kimmereket. 611-ben nagy hadjáratot vezettek Kisázsián, Mezopotámián és Szírián át egészen Egyiptomig. Erre válaszul Kyaxarész méd király kiűzte a szkítákat Médiából, akik innen a derbeni kapun keresztül előbb a kimmerek elhagyott területeire vonultak, majd a Kr. előtti VII. század végén elfoglalták az kelet-európai sztyepvidéket az Altaj-hegységtől egészen a Kárpát-medencéig. Központjuk a Fekete-tenger északi melléke volt. A Kr. előtti IV. században az ugyancsak iráni eredetű szarmata, és szauromata törzsek, majd a görög városállamok törtek rájuk meggyengítve hatalmukat. A szkíták, akiknek "földjére egyetlen nemzet sem merte tenni lábát" (Hérodotosz) ezután nyom nélkül felszívódtak környezetükben.

A szkíta az eurázsiai sztyepes vidék iráni nyelveket beszélő őskori népeinek összefoglaló neve, de Plinius szerint voltak közöttük török nyelvűek is. A perzsák a szkítákat szakáknak nevezték. Az Iszik-köl vidékéről rovásírásos tárgyaik kerültek elő; ezeknek megfejtése majd közelebb visz eredetük megfejtéséhez. Állattartó földművesek voltak, számos váruk és erődítményük került elő. E lovas harcias népnek félelmetes fegyvere az őseinkre is jellemző visszacsapó íj volt, ruházatuk szinte teljesen olyan volt, mint a honfoglaló magyaroké (háromnegyedes mokaszin, finoman szőtt nadrág, háromnegyedes kazak, csúcsos sapka). Közép-Ázsiában és az Altaj-hegységben (Tolsztaja Mogila, Pazyrik, Sibe, Basadár stb.) számos olyan sírkamrájuk került elő, amely fölé halmot emeltek. Meghalt harcosaik mellé kedves lovuk fejét és lábait helyezték a sírba. Művészetükben az állatábrázolások domináltak, magukat a "szarvasok népének" nevezték. A szkíták találták fel az oldalpálcás vas zablát, a bőr nyerget és a bőrszíjjal készített nyerget. Fő totem-madaruk a turul (kerecsensólyom) volt és ismerték a "csodaszarvas-mondát".

- A szarmaták (masszagéták). A Kárpát-medencébe betelepült és itt maradt iráni nyelvű lovas népek közül a szkíták után a legjelentősebb az időszámításunk kezdete körüli időben ideérkezett szarmata volt, akiket Hérodotosz és mások masszagétáknak ("nagy hősöknek":) neveztek. Törzseik neve: agatirsz, roxolán, jazig, aorsz és szirák.

A szlávok

A szlávok őshazáját a kutatók állandóan keresik, holott nem tekinthetők másoknak, mint Kelet-Európa ősi autochton lakosságának, akiknek a "magterülete" valahol ukrán területen a Szeret, a Prut és a Dnyeper vidékén lehetett. Mivel nem volt szervezettségük, államuk és írásbeliségük is csak a X. században jött létre. ezért az auktorok nem emlékeztek meg róluk. Nevük először Prokopiosznál fordul elő a VI. század közepén, amikor arról ír, hogy Bizánc balkáni tartományait az antok és a szklavénok támadják meg. Egyik csoportjuk, a vend már a Kr. előtti I. században a mai Lengyelország északi részén élt. "Ősi szállásterületükről" való lassú és folyamatos szétvándorlásuk a Kr. utáni VI-VII. századokban felgyorsult, az avarok ugyanis alattvalóként sok szláv embert ragadtak magukkal; kisebb csoportjaik így kerültek a Kárpát-medencébe 570-590 táján. Az avarokkal előbb a Balkánra jutottak, majd Bizáncot fenyegették. Morva- és Csehországot a VI. században foglalták el. A VII. század első harmadában az avarok meggyengülése következtében települtek a horvátok és a szerbek mai hazájukba. Az arab források így emlékeznek meg róluk: "Szőlőkertjeik és szántóföldjeik nincsenek… életmódjuk igen szűkös, nagyon kevéssel beérik…inkább szeretnek szabadabban munka nélkül élni, mintsem fáradtság árán bőven pénzre és élelemre szert tenni… alkalmi földművelésük csak a köles termesztésére szorítkozik".

890 után alakult meg Morvaország, amelynek lakói közül kisebb szórványos és szervezetlen csoportok a Kárpát-medence északnyugati részébe költöztek. Erdélyben Gyulafehérvár lett a szlávok központja, de ők éppúgy, mint a Kárpát-medence többi részébe költözött szlávok beolvadtak a magyarságba. Jelenlétüket - helynevek alapján - az Alföldön és Erdélyben kimutatni nem lehet. A Kárpát-medence 2056 helységnevéből 102 szláv eredetű, melyeknek jelentős része a szlovénből, az óhorvátból és az óbolgárból vagy azon szlávoktól származik, akiknek területén a magyarok a honfoglalás előtt tartózkodtak vagy átvonultak. A magyaroknak a szlávokkal való kapcsolata a történelem folyamán változó volt. A honfoglaló magyarság és a kelet-európai szlávság két egymás mellett élő etnikai csoportot alkotott; egymáshoz való viszonyuk semlegesnek mondható. A történelem folyamán a betelepített és a betelepült szlávok az országban otthonra találtak és sokuk magyarrá lett. A magyarságnak a szlávokkal való kapcsolata "színt" adott az országnak, de nemzetalakító erővé sohasem vált.

- Pribina nitravai szláv fejedelem fejedelmi székhelye a régebbi történészek szerint Zalaváron (Mosaburgban) volt. A régészeti feltárások azonban ezt nem igazolták, ugyanakkor az ausztriai Karinthiában, Klagenfurt közelében Grafeneggtől délre létezik egy Mosaburg helynév. Az osztrák régészek 1959-ben feltárták e Karoling kori palotát és erődítményt, amely érthetővé teszik írott forrásaink azon kitételét, amely szerint 977-ben I. Ottó a salzburgi érsekségnek ajándékozta Mosaburg birtokait.

- Szvatopluk Nagy Moráviája. "A szláv népek jelenléte a Kárpát-medencében - írja Bakay Kornél régész-történész - az avar honfoglalást megelőzően nem mutatható ki sem az írott forrásokban, sem a régészeti anyagban". A morvákról először 822-ben hallunk, amikor a frankfurti birodalmi gyűlésen az avarokkal együtt Magvani néven megjelennek. Első fejdelmük Mojmir, aki 833-ban Pribinát elűzte Nitravából (nem Nyitráról!). Ebből és néhány későbbi hasonló adatból sokan azt a következtetést vonták le, hogy Nagy Morávia a mai Szlovákia területén, a Garam és a Morava folyók között terült el. A Bíborbanszületett Konszatntín császár és más autorok írásai alapján egyértelmű, hogy Szlavónia a Drávától délre és Morávia a Kárpát-medencétől délnyugatra feküdt ("A türkökkel [magyarokkal] a következő népek határosak: a tőlük nyugatra fekvő vidéken Nagy Morávia, azaz Szvjatopluk országa… Belgrádtól két napi útra fekszik Nagy Morávia, amelyet a türkök (magyarok) megsemmisítettek, és amelyen előbb Szjatopluk uralkodott…":) Helmold krónikájában pedig ezt olvassuk: "a morvák karantánok". A Bajor geográfus két Moráviáról tud: az egyikben 11 vár van, a másik a bolgárok mellett fekszik 30 várral".

Székesi Tőkés Emil Zoltán

A MAGYAROK ÉS A KELET-KUTATÁS

A magyar Európa egyetlen népe, amely részben Ázsiából származtatható; a magyarság "Eurázsia kicsinyben". A magyarság "mássága" egyrészt felelősséget követel múltunk kutatóitól, másrészt ennek tudomásulvétele és elfogadása záloga fennmaradásunknak.

A magyar Belső-Ázsia kutatókat általában nem övezte dicsfény. Munkásságukról külföld alig szerzett tudomást, és eredményeiket gyakran idegen kutatók sajátították ki. Nekünk magyaroknak azért volt kulcsfontosságú Belső-Ázsia kutatása, mert e nélkül sem őstörténetünk, sem magyarságunk nem érthető meg. A magyarok kelet-kutatása nem az egyetemes emberiség ismeretének gyarapítását, hanem saját múltunk megismerését jelentette; számunkra a Kelet-kutatás eredetünk tudatából táplálkozott.

Őshaza-kutatásunk már a X. században elkezdődött. VII. Bíborbanszületett Konsztantín császár említi, hogy Tormás herceg, Árpád fejedelem dédunokája közli vele, hogy "küldöttjeik mind mostanáig meg-meglátogatják a keleti türköket". A X. századi török volgai bolgárok folyamatosan közöltek híreket Belső-Ázsiából. A XI. században a Kazár Birodalom területére költözött kunok jó kapcsolatokat tartottak fenn Belső-Ázsiával. Julianus barát 1235-36-os útja alkalmából a keleten maradt magyarok keresése közben sok információt szerzett Belső-Ázsiáról. A vallon származású Rubruk 1243 húsvétján a mongol nagykán udvarába került, és visszaemlékezéseiben megemlíti, hogy az odasereglettek között magyarok is voltak. A Képes Krónika szerzőjének jó ismeretei voltak a kitajok népéről.

Magyarországi Illés (Elias Hungarus) 1340-ben érkezett vissza Avignonba a mongoloktól. Magyarországi Gergely (Gregorius de Hungaria) Khambalikban (a mai Pekingben) is járt, öt évet töltött a mongolok között és 1346-ban érkezett vissza Európába. Escandeli Máté (Mateus Escandel) Kína belsejéig jutott el ahol 1399-ben halt meg. A kínai magyar misszió az 1600-as években tevékenykedett Pekingben; kiemelkedő alakja Schall atya volt, akinek 1665-ben jelent meg a Historia narratio című műve. 1623-ban II. Apafi Mihály udvari káplánja Johann Grueber volt, aki miután Kínában járt a nagyszombati egyetemen Belső-Ázsiáról adott elő.

Zalánkeményi Kakas István és Tectander György belső orosz területekről adtak hírt (1516-26 között), Hatvani Turkoli Sámuel Nagy Péter cár szolgálatába állt és a Krim-i falvakról adott tudósítást, "melyekben magyarul beszélnek". Orlay János (1770-1829), majd követője Nagylaki Jakcsics Gergely 1804 tavaszán a kaukázusi magyarokhoz jutott el. Egy Szabó nevezetű nazarénus hittérítő 1805-1822 közötti bagdadi útja során "több milliónyi ázsiai magyarról" szerzett tudomást. Ógyallai Besse János (1765-1841) a Kaukázusban maradt szavárd magyarok között járt, de mivel kutatásainak eredményeit az osztrák kancellária nem fogadta el, útleírását Franciaországban adta ki. Márlaki Jerney János 1844-ben a párthusoknál járt.

Zichy Jenő (1837-1898) expedíciói 1895 és 1898 között irányultak Oroszország- és Kína felé. Zichy Jenő jó szakemberekkel - Szentkatolnai Bálint Gábor nyelvésszel, Szádeczky-Kardoss Lajos történésszel, Wosinszky Mór régésszel "dolgozott". Az expedíció eljutott a Turáni-alföld két ősi központjába, Buharába és Szamarkandba. Zichy Jenő harmadik expedíciója alkalmával Pósta Bélát, Jankó Jánost, Pápay József nyelvészt is magával vitte. Az expedíció átkelve a Góbi-sivatagon eljutott Pekingbe, majd Ázsiát megkerülve érkezett haza. Mongóliában "a székely rovásírásra emlékeztető sírfeliratokat" találtak.

Legnevezetesebb Belső-Ázsia kutatónk Kőrösi Csoma Sándor volt (1784-1842). A magyarok belső-ázsiai származását az erdélyi nagyenyedi kollégium könyvtárában olvasott nagy Világtörténelmekből (Plano Carpini, Barhebraeus, D'Herbelot, Colbert, Abulgázi, Deguignes, Szekér Joachim, Johann Eberhardt Fischer, Klaproth stb.) ismerte meg, majd Göttingenben Johann Blumenbach, az antropológia atyja indította útjára megmutatva neki 20 jugar koponyát mondván: "Sándor, a magyarok olyanok, mint ezek a jugarok. Ha oda mégy, ahol ezek az emberek élnek, jó helyen keresed őseidet…" Kőrösi Csoma Sándor indíttatásáról így írt: "Azon fáklyánál fogva, melyet Németországban gyújtottam meg, elindultam nemzetem eredetének fölkeresésére…" Kőrösi így indult el 1819. november 28-án 100 forinttal a zsebében útlevél nélkül Szófián, Cipruson, Baghdadon, Buharán, Afganisztánon és Kashmiron keresztül a ladaki Lehbe, majd Lahorban az angoloktól megbízást kapott egy tibeti-angol szótár megírására. A zanglai kolostorban töltött évei alatt sok ismeretet szerzett a magyarok őseiről. 1942 elején útnak indult, hogy megtalálja a magyarok őseit Kelet-Turkesztánban, de április 11-én végelgyengülésben Dardzsilingben maghalt. A halálos ágyánál levő A. Campbell doktor visszaemlékezéseiben ezt írja róla: "Minden reménye az volt, hogy eljusson legforróbb vágyakozásainak végcéljához, hazája eredetének fölfedezése érdekében a jugarok földjére…". Kőrösi Csoma Sándor végrendeletül - amint ezt 1832. április 30-án báró Neumann Fülöphöz írt levelében írta - ezt hagyta az utókorra: "…A’ki utánnam megindul… egyenest Nagy- és Kis Bukáriába menjen és onnan kezdje el vis'gálódásait; chinai Tatárországnak beljebb eső részei azok a helyek, ahol a magyar nemzet bölcsőjét keresnünk kell…"

Kőrösi Csoma Sándor végrendeletét Vámbéry Ármin (1832-1913) zsidó származású turkológus követte, aki második középázsiai útja során 1863-ban jutott el Kelet-Turkesztánig, de a politikai és vallási forrongások miatt nem tudott bejutni a "Nagy Mennyei Birodalomba". "A külföldön elért káprázatos sikerrel, az egy csapásra megszerzett világhírrel szemben állt a honi körök értetlensége, irigysége és rosszindulata" - íjra róla Hazai György (1986). Berzenczey László 1873-ban eljutott Kashgárba, de a kirgizek fogságába kerülve nem jutott tovább. Mezőkövesdi Újfalvy Károlyt (1842-1904) felesége, Claire-Virginie-Marie Bourdon segítette útjában. Közép-Ázsiában a turkesztáni népek körében végzett antropológiai és néprajzi kutatásokat. Egyedülálló leírást adott a kashgári ujgurokról és a tádzsikokról; munkáit - a magyar hivatalos körök érdektelensége miatt - Párizsban adta ki. Almásy György (1867-1933) geográfus Ausztriában időtálló munkát jelentetett meg a belső-ázsiai kazakokról és a kirgizekről.

Széchenyi Béla (1837-1918) - gróf Széchenyi István fia - kelet-ázsiai expedíciója 1877-1880 között zajlott le. Expedíciós társai Gustav Kreitner (1848-1913) térképész, Szentkatolnai Bálint Gábor (1844-1913) nyelvész és Lóczy Lajos (1849-1920) geológus voltak. Az expedíció 1878-ben eljutott Dunhuangba, ahol rájöttek arra, hogy e freskók a magyar őstörténet számára hihetetlen kincseket rejtegetnek, de nyelvészük betegsége miatt meg kellett szakítaniuk kutatásaikat. Lóczy Lajos felhívta Steint Aurél figyelmét a Kelet-Turkesztánban megfigyelt magyar - belső-ázsiai kapcsolatokra.

Stein Aurél (1862-1943), miután Magyarországon belső-ázsiai kutatásainak terve nem talált támogatóra, Angliában telepedett le és kutatásait brit állampolgárként végezte. Első belső-ázsiai útja alkalmával 1900-ban az ősi Selyem Út menti romokat térképezte föl. Második expedíciós útja (1906-1909) a Tárim-medencébe vezetett, majd a Lóczy Lajos által jelzett Dunhuangban egy befalazott szentélykönyvtárból 6000 tekercset, 3000 kézirat-lapot és 5 ládányi egyéb régiséget szerzett meg és küldött a londoni British Museumba, amiért Angliában lovaggá ütötték. Harmadszor is visszatért Belső-Ázsiába, amikor a Turfáni-mélyföldet térképezte fel és újra a Tárim-medencében dolgozott és ásatásokat vezetett egészen 1916-ig, amíg a kínaiak Hszincsiang, Ordosz és Kanszu tartományokat el nem foglalták. Legjelentősebb ásatása a hajdani ujgur főváros Asztana (Ilihot vagy kínai nevén Gaucsong) temetője volt, ahol a feltárt 500 körüli sírból olyan emberek voltak eltemetve, mint akik Árpád népével a Kárpát-medencébe érkeztek és olyan "halotti szemüvegek" és részleges lótemetkezések kerültek elő, mint a magyarországi honfoglalás kori sírokból. "Hiszem - írja Stein Aurél -, hogy azokat, akik Árpáddal együtt jöttek be a magyar földre a belső-ázsiai törzsökös türkök közé sorolhatjuk". Végrendeletében minden szellemi hagyatékát - kéziratait és könyveit - a magyar államra hagyta.

Koepe Viktor 1938 körül tette közzé belső-ázsiai utazásainak megfigyeléseit, ahol leírta, hogy Mandzsúriában látta azokat az embereket "akik a mi népünk vonásait juttatta eszébe". "Mintha csak a mi székelyeink vagy csángóink jelentek volna meg előttem" - írja. Leírja a magyarokéval szinte teljesen azonos "székelykapukat" és az antyui nyelvjárásban talált sok magyarban is használatos szót (leány, apa, anya, test, száj, ló, nap, szív, szem, fej, kapu, rossz, jó stb.).

Kiszely István és Cey-Bert Gyula Molnár Péter operatőrrel az 1980-as években többször jártak Hszincsiang-Ujgur és Kanszu és Ordosz tartományokban együtt dolgozva az ottani Közép-Ázsiai Kutatóintézettel, a Néprajzi Múzeummal és a dunhuangi barlangtemplomok kutatóival. Hozzájutottak a Stein Aurél féle ásatási anyagokhoz és több ízben látogatták meg a Kanszu tartományban élő azon jugarokat (yogurokat vagy yüküket), akikhez Kőrösi Csoma Sándor szeretett volna eljutni. Későbbi útjaik során együtt dolgoztak Csang Rei kínai zenekutatóval, akinek segítségével megfigyelték a jugarok embertani arculatát, zenevilágát, étkezési technológiáját, monda- és mesevilágát, hiedelemvilágát és balladakincsét. Hosszabb időt töltött Hszincsiang-Ujgur és Kanszu tartományban Kovács Ágnes néprajzkutató és gyakran jártak ki Belső-Ázsiába a Gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatói; az első kutatóutat Somfay Dávid vezette. 1989-ben, majd utána a magyarok belső-ázsiai "nyomait" Bárdi László pécsi tanár, Du Yaxiong kínai zenetörténész és Érdy Miklós New York-i fogorvos kutatta.

Benkő Mihály turkológus könyvtáros 1988 óta szinte évente jár Mongóliába, ahol elsősorban a honfoglaló magyarság néprajzi párhuzamait kutatja. Maradandó munkája a honfoglalás kori magyar sírokban is talált "halotti szemüvegek" belső-ázsiai párhuzamainak a kimutatása. Munkájának lényege, hogy "a leghonfoglaláskoribb" régészeti lelet, a halott szemére helyezett síma vagy domborított és kilyukasztott "szemüveg" vagy a teljes arcot fedő "halotti maszk" magyarországi előfordulását (Rakamaz, Tiszaeszlár, Zalaszentgrót, Szabadkígyós, Hajdúböszörmény, Bana stb.) nemcsak a Dnyeper vidékén (Manvelovka) találta meg, hanem azt Nyugat-Szibérián (Balsije Tigani, Demionki, Gorbunyata, Tankejevke) és Kirgizisztánon (Kenkol, Kara Bulak, Dzsallak Dzsebe stb.) át Belső-Ázsiáig (Turfán-Asztana stb.) viszi vissza. Ez a temetkezési szokás tehát nem finnugor, hanem belső-ázsiai. "Tekintve, hogy a textil, illetve bőralátétes, ezüst- aranyszemes "szemüveges" halotti álarc a honfoglaló magyarság előkelői között és harcos közép-rétegében elterjedt volt - olvassuk Benkő Mihálynál - valószínűnek kell tartanunk az ősmagyaroknak és Belső- és Közép-Ázsia ogur-türk törzseinek közvetlen kapcsolatát".

Itt kell megemlítenünk a Délnyugat-Mongóliában élő "mongóliai magyarok" problémáját; magukat magarnak nevezik. Hagyományaik szerint népük többi része a Kr. utáni VII-VIII. században azért vándorolt nyugatra, mert nem akart háborút vesztve, leigázottan ott tovább élni. Őket Kovács Imre vizsgálja és látogatja meg évente.

A Nepál középső-nyugati részében élő magarokra Michael Opitz amerikai etnológus hívta fel a figyelmet; a nők helyzetéről Molnár Auguszta, a Banyan-i dombvidéken élőkről John T. Hitchcock, szertartásaikról David E. Watters és kultúrájukról Gary Spehperd írtak. A magyar kutatók közül elsőnek Wojnarovich Elek halbiológus járt közöttük, utána Fekete Ferenc diplomata, Kiszely István antropológus, Lovass Ferenc, Boda Sarolta és Kunckel Béla, majd legutóbb Csáji László Koppány dolgozott közöttük másodmagával. A magarok feltehetően Közép-Ázsia vagy Mongólia felől érkeztek mai szálláshelyükre nyugat felöl kerülve meg a Tibeti-hegységet. Feltehető, hogy a hzsiungnu törzsszövetség egy "kivetett tagjaként" érkeztek Usbang környékére. Függetlenségüket a XVIII. századig megőrízték. Mai "hivatalos" lélekszámuk 274 000; hét törzsre oszlanak; ősi írásuk az akarika szótagírás. Sírjaikra kopjafákat helyeznek, amelyeken napkerék látható. Siratóénekeik la-pentaton dallamúak.

Székesi Tőkés Emil Zoltán