Rekviem Egy örök barátság,örök szerelem/emlékére/s: Kovács Kati: Soha ne sírj

Üdvözöllek benneteket kedves barátaim és barátnőim. Szeretnék bemutatkozni azoknak, akik még nem ismernek engem. Olyan lelki lény vagyok, akire a ti gondolkodásotok szerint talán a Spirituális Tanító vagy Vezető meghatározás illenék leginkább. Nem egy ember vagyok, aki lelki megtapasztalásokért jött ide és te sem az vagy. Egy lelki lény vagyok, aki emberi megtapasztalásokért van itt. Egyszóval többé nem vagyok jelen a fizikai síkon, ám úgy döntöttem, hogy az Isteni Tervet a továbbiakban azzal szolgálom, hogy segítséget nyújtok a fizikai világban tartózkodók számára. Magyarnak születtem, női testben és egy lánynak és egy fiúnak adhattam életet. A magyar ember a végletek embere. Egyszerre tud örülni és szomorú is lenni. Sok katarzison mentem magam is keresztül, mire rá jöttem sok mindenre. Az életünkben nincsenek balesetek, vagy véletlen egybe esések. Minden egybe esés sorsszerű. Minden nem más, mint az Élet. Akkor éljünk a lelki ismeretünk szerint. Ismerjük meg önmagunkat a lelkünket. Azért jöttünk ide a Földre, hogy boldogan és örömökkel teli gazdag életet éljünk. Nagy szerepünk van a Teremtésben. Aki meggondolatlan és hebehurgya az egy zseni csak még nem tudja. Aki magára ismer, az örüljön neki, mert az intelligens ember mindent szisztematikusan épít fel és közelít meg. Az élet viszont egyáltalán nem logikus. A szeretetben nincsen semmi logika és ezt mink anyák talán egy kicsit jobban át tudjuk érezni, mikor életet adunk. Ismerjük azt az érzést, milyen érzés volt? Vissza tudsz emlékezni? Ügye milyen nagyszerű és kellemes érzés volt? Ekkor olvadtunk egybe Istennel. Aki még nem adott életet, az ezt az érzést nem tudja magát az életet adni érzését. Nagy szerepünk van nekünk, anyáknak az életben és a családunk életében is. A logikus gondolkodást használják a szellemi életben is, szellemi területen viszont közvetlenül a fizikai világra vonatkoztatható. Elvesztettük szellemi látásunkat és ezért nőhetett a logikai készség. Most viszont a logikai világban kell a szellemi látást visszaszereznünk. A rendes gondolkodáshoz tudatosság szükséges az igazság megtalálására. Viszont az értelem pusztítólag hat a lélekre. Azt vettem észre, hogy a körülöttem élő emberek egyre jobban beszűkülnek az életszükségleteik köré. Elvesztették érdeklődésüket a láthatatlan dolgok iránt és más dolgok iránt. Az érdekli őket, amivel ők foglalkoznak jelenleg és a másik ember foglalkozása és érdeklődési köre hidegen hagyja őket. Szerintem az élet arról szól, hogy érdeklődjünk egyre több dolog iránt és mások iránt. Így a zseni a szorgalom eredménye lesz. Fel kell emelkednünk a racionális és logikus gondolkodáson a realista életben, hogy új dimenziókba tudjunk emelkedni. Ezért az önös érdekek elfognak enyészni, mert lesz szociális érzékünk. Kollektív sorsunk van. Most érkeztünk oda, hogy léphetünk egyet feljebb. Viszont a jó és a rossz dolgok megkülönböztetése nélkül nem emelkedhetünk. Ezért kellenek az érzések az életünkben, mert megmutatják nekünk a helyes utat és így tudunk választani. Ez a mi lelki ismeretünk és csak így tudunk helyesen gondolkodni és dönteni, ha a helyes érzés és hangulat is társul hozzá. Ehhez meg kell változni és át kell alakulni. Aki átváltozatlanul azonosul az érzéseivel és gondolataival az tévúton jár. Azt vettem észre, hogy ma nagyon kevesen akarnak gondolkodni és azt akarják, hogy puha , nem normális kompromisszumokat kössünk. Szerintem pedig ma az embereknek valamit önmagukból kell kihozni és ehhez egyáltalán nem szükséges kompromisszumokat kötni. Sőt mindenki saját maga rabszolgája és el kellene ezen gondolkodnia, ha egyedül lenne akkor ki mosogatna utána vagy főzne neki vagy takarítana ki helyette? Ezért fontos a tudatos gondolkodás, mert aki lusta gondolkodni és kényelmes az sötétséget kelt a lélekben. Ez azért baj, mert az Égieknek is nagy szüksége lenne arra, ami az emberekből kellene, hogy áradjon feléjük. Tudnunk kell, hogy az Égi energiák sem kifogyhatatlanok. A mulasztás az pusztító erő és a helyes lelki tevékenység az építő. Ez az ÉRZÉS. A SZÍV az, ami által nem egoista érzések is támadhatnak bennünk. Amikor annyira érezzük a szellemit és vágyunk utána, amennyire az erotikus örömökért, akkor átszellemülhetünk. Viszont a két véglet miatt az életünkben állandó ellentmondásokba ütközünk. Értelmünk ellentétes a filozófiánkkal és mindkettő pedig a szívünkkel. Ezért használjuk az érzelmeinket. Mindenki nagyon jól tudja legbelül, hogy kit mikor és hogyan bántott meg. Na ez a lelki ismeret. Ezért fontos, hogy ha valaki mindenki számára érvényes megértéshez jut, az végig menjen ezen az érzelmi ösvényen, annak minden örömével és fájdalmával, reményével és csalódásával. Ez a katarzis, mikor felismered, hogy te más vagy és mást akarsz. Ez maga az érzés filozófiája, amelynek tévedése, hogy átéli azt, amit tudnia kellene. Persze erre is utólag jön rá az ember. Minek átélni azt, amit nem akarok? Amikor tudatosan gondolkodunk, akkor rájövünk a lelkünk mélyén, hogy boldog akarok lenni és örülni akarok az életnek és azt akarom tenni, amihez nekem van kedvem és én akarom. Mégis sokan akarnak befolyásolni és tévútra vezetni. Miért? Miért akarják nekem megmagyarázni azt, hogy mit csináljak én ő szerintük és, ha nem azt csinálom, akkor még agresszívak is lesznek és akár meg is üthetnek és ki is tehetnek az utcára mondván nem vagyok normális. Nyílván ennek csak egy oka lehet az pedig maga az ismeretszerzés, amely egy isteni szolgálat, mert a halál után az összes ilyen ismeretünket át kell adni az Égieknek. Aki másnak rossz érzést kelt a lelkében az ott nagyon fogja érezni, teljesen átérzi majd akkor milyen fájdalmat okozott a másik lelkében. Az isteni szolgálat akkor lesz igazán szolgálat, amikor ezeket az ismereteket megszerezzük és lelki és szellemi elemekkel átszőjük (ez a meditáció)így lesz az ismeretszerzés egy szolgálat. A szellemi világban a kutató maga a bizonyíték, mert önmagában hordja a bizonyítékokat. A való igazság megismerése mindig fájdalommal jár. A nagy depresszió érzete, vagy amikor valami eluralkodik lelkünkben az igazi önmegismerés kezdete. Ezért, amikor rájövünk, hogy a világunkban valami fals, akkor kezdődik az igazi önismeret. A szenvedést nem lehet elkerülni, akarni kell végigcsinálni a szenvedéseket, bele kell merülni a szenvedésbe, miközben az Égi hatalmakat nem kritizálhatjuk. ,, Isten nevét hiába a szádra ne vedd,, . Szenvedés nélkül nincs boldogság! Néha igen súlyos a karma, de jól elviselve szárnyakat ad, hogy a magasba emelkedhessünk. Erre jó a szenvedés, mert pozitív karmából nem tudsz tanulni. Egyáltalán nem az a fontos, hogy neked mi a jó, hanem az, hogy te mit ismertél meg jónak. Minden fájdalom arra jó, hogy tapasztalatot szerezzünk belőle, az isteni szervezetünkhöz való jobb alkalmazkodás érdekében. Az emberi szenvedés nincs a fizikai testhez kötve, sőt a lelki szenvedés sokkal nagyobb lehet a halál után mint itt a Földön. A lényeg az , hogy legyőzzük a karmánkat, ami egy élethossz feladatnak tűnik. A földi örömök élvezetével is karmát csinálunk, ha az élvezetet magunknak tartjuk és cserébe nem vállalunk semmit a másik ember érdekében. Minden örömért hálát kell adnunk a Sosrhatalmaknak. Durva állati örömeinkért viszont végtelen szomorúságot okozunk azoknak a lényeknek, akikkel a halálunk után találkozunk és ennek a meglátása nagyon fájdalmas lesz a halott számára. Márpedig a túlvilágon semmit se lehet jóvá tenni ezért megint vissza kell jönni a Földre. Minnél magasabbra akar jutni a földi ember annál többet kell szenvednie, mert annál nehezebb a földön testben élni. Minden örömnek az alapja a szenvedés. Ezért az egészség az nem a fizikai higiénia fokától függ. A földön a Krisztusi szeretetnek kell elterjedni. Ez a szabadsághoz vezető út. A szabad akarat útján. A vérségi szeretet tehát felebaráti szeretetté alakul és csak a jót és szépet teszi, ez a feltétel nélküli szeretet, mikor mindenkit olyannak fogadsz el amilyen. Krisztus missziója bennünk van, a bennünk lévő Én megerősítése, kifejlesztése és szeretettettel telítése. Az igazi szeretet a szellemen székel, és ha ezt megtaláltuk akkor ráléptünk arra az ösvényre, ami a mai agy logikájától a szív logikája felé megy.

EMLÉK OLDAL

LELKI BÉKE A lelki béke szilárd nyugalom, de nem kérést elutasító unalom; fegyelem, mely enged, s elfogad, ...tovább »sosem fél, nem remél, csak ad. A lelki béke tevékeny erő, nem eltipró, hanem felemelő; táplál, éltet, legyőzi a szenvedést, maga alá gyűri a szenvedélyt. A lelki béke féltő hatalom, nem másokat lebíró akarom; szelíd, finom, végtelenül kegyes, meghajolva előtte, legyőzheted. A lelki béke feltörő tudás, befogadás, semmit nem tagadás; mélység és magasság között feszül, általa minden összhangba kerül. A lelki béke értő szeretet, hatása békíti ki az ellentéteket; mely körül belső világod forog, melyet elérve önvalód láthatod.

Rekviem Egy örök barátság,örök szerelem/emlékére/s

2011. február 26., szombat

Kovács Kati: Soha ne sírj

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése