A torony
2011.03.14.
Emlékem messzeségben van egy torony
Tetején álltál te, s fogtad a kezem:
Alattunk dúlt hatalmas kénköves vihar,
S remegtem, de te leugrottál velem.
Féltem a fájdalomtól, ha érezni fogok…
Ha húsomba marnak a villámló kések…
A tűz martaléka lettem volna veled
De elvesztettelek, egy óvatlan percben.
Lehúztál volna magaddal, hol tűz tombol,
De megtorpantam, nem voltam elég bátor,
Elengedtem kezed, s a vörös pokol
Elsodort tőled messzi, hihetetlenül távol,
Ott lent most egyedül járhatod az utad,
Elvesztettél, nem voltál elég erős ahhoz,
Hogy megtartsd reszkető kezemben magad,
Könnyebbnek tűnt neked ott lent a Sehol.
Felmásztam nehezen újra a toronyba,
Nyaldosom azóta milliónyi sebem,
Sajnos élek, s e tudat tart a magasba,
Segít Isten, míg fej fenntartva megyek.
Te ott égtél el, hol a Mammon parázslik,
Büntetni akartál, lerántani oda…nem volt erőm
Engem ideát semmi feladat sem hív,és sajnos,
Ott,így nem tarthatod kezem többé soha.
De utánad megyek bár hol légy megtalállak!!!
ZOLTÁN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése